Gyufaelmélet

A bölcs és tréfás román kifejezés – teoria chibritului –  az értelmetlen tevékenységet teszi nevetségessé, azokét az okoskodókét, akik azért fáradoznak, hogy eldöntsék: a kis fapálcika melyik végére tegyék a gyújtó mérget.

Egy másik találó román bölcsesség szerint amikor egy oltyán unatkozik, levetkezik, leheveredik a földre és őrizni kezdi a gúnyáját.

Félreértés ne essék, a fentieknek semmi közük sincs félig-meddig elzavart államelnökünkhöz, hisz annak idején, még hajóskapitány korában nem gyufát csencselt, hanem öngyújtókat és farmernadrágokat, a feketepiacon jó áruk volt azoknak.

Miniszterelnökünkhöz sincs köze az említett román közmondásnak, annak ellenére, hogy ifjú kormányfőnk Oltyánországban lett parlamenti képviselő, és körzetében szavaztak legtöbben legnagyobb ellenfele és ellensége ellen.

E népi bölcsességek most éppen az egész román államhatalom és politikai struktúra, valamint osztály egészére vonatkoznak, egyaránt beleértve a kormányt, államelnökséget, parlamentet, igazságszolgáltatást, politikai pártokat és azok vezetőit.

Hiszen micsoda dolog az, hogy még mindig azt vitatják, hány lakosa, hány szavazópolgára van az országnak, hisz nemrég tartottak népszámlálást, s különben is a belügyi és helyi szerveknek pontos nyilvántartással kell rendelkezniük, s rendelkeznek is akkor, amikor kiküldik adócéduláinkat.

Vagy micsoda dolog az, hogy most derítették ki: több tízezer holt lélek is a szavazócédulákon szerepelt, mint ahogy több tízezer, húsz esztendeje kivándorolt egykori szász vagy sváb is, nem beszélve arról a több százezer honfitársukról, akiknek lejárt a személyazonossági bizonyítványa.

S mindezek után azt is el kell dönteni, hogy a több mint hárommillió külföldön élő román állampolgár Băsescu-párti-e, vagy nem, s egyáltalán, ha valaki nem megy el szavazni az igent, vagy nemet jelent.

Legyünk komolyak: az őserdőben még egy emberevő törzsfőnök is meg tudná mondani, hogy hányan vannak nemzetségében, hányan távoztak közülük boldogabb mezőkre, s hány fehér ember tévedt közéjük.

Ha a XXI. század civilizációjában, az elektronika korszakában egy állam ezt nem tudja, vagy nem akarja megtenni, akkor valami hiba lehet a kréta körül.

Egy kilenctagú taláros testület politikai beállítottságától és számolási tudásától függött, hogy a pálcika melyik vége legyen meggyújtható, hiszen ez döntötte  el, hogy marad-e a régi törzsfőnök, vagy leheveredhet, hogy a ruháját őrizze.

A verdikt: marad.

Ez az abszurd történet nem Băsescuról, Antonescuról vagy Pontáról szól elsősorban, hanem rólunk, nem az ő politikai karrierjükről, hanem a mi további sorsunk alakulásáról.