Ha én gazdag lennék...

Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik a Hegedűs a háztetőn c., majdem hatvan esztendeje világhódító útjára indult, Sólem Aléchem orosz–zsidó író műveiből ihletődött musical híres betétdalát, amely így kezdődik: „Ha én gazdag lennék...” Annak idején, a magyar bemutató után Bessenyei Ferenc énekelte nagy sikerű kislemezre. A szöveg arról szól, hogy a szegény, nehéz munkával tejet, tejterméket termelő és fuvarozó zsidónak lenne (ha gazdag lenne) nagy, ötszobás háza, széles márvány lépcsőfeljárattal, és temetné a munkát. Olvasom az interneten – nem emlékszem, melyik honlapon, de a szerző, Nagy Gergő nevére igen –, hogy „nem is annyira messze”, úgy 370 millió kilométerre, a Mars és Jupiter között létezik egy „16 Psyche nevű aszteroida, melynek egy öklömnyi darabjából kifizethetnéd a lakáshiteledet”. Szellemes megfogalmazás. Voltak idők, sok évszázaddal ezelőtt, amikor világszerte – akkoriban a világot mindenekelőtt Európa jelentette – alkimisták lázas kísérleteket folytattak a legfőbb jó, a gazdagság szimbóluma és megtestesítője, az arany előállítására. Nem sikerülhetett, manapság pedig mesterséges úton ugyan előállítható lenne, de sokszoros költségen, ami nem éri meg.A fentiekre reagálva: van, állítólag egy kb. 226x180 kilométeres, nagyrészt vasból, nikkelből, aranyból és platinából álló kisbolygó – elméleti összértéke a számítások szerint tízezer kvadrillió amerikai dollár. Ha a Kedves Olvasó most azt mondja: tudja, miről van szó, leteszem a lantot, a nálam ezerszer műveltekkel szemben nem merek kiállni. Ezt a kisbolygót, elméletileg, ki lehetne használni, s akkor a Föld valamennyi lakosa (ha elosztanák közöttük, egyenlően – ugye senki nem hiszi, hogy ez bekövetkezhetne) mindenki egy Jeff Bezos – a világ manapság állítólag leggazdagabb embere – lenne.De, mondjuk, ha – ad absurdum, természetesen – bekövetkezne a fenti forgatókönyv, minimum három-négy évtizeden belül?Pénzben kifejezve mindenki – sok évtizedes távlatban – multimilliárdos lenne, tele arannyal, platinával stb. Azaz: dehogy. Csak nem tetszenek képzelni, hogy minden földlakó azonos mértékben részesülhetne fél- vagy akár egy-két évszázad múltán, a világegyetem javaiból?!Ha, mondjuk, mégis: felmerülne egy eléggé fontos (és kínos) kérdés: mit enne, milyen levegőt szívna be, milyen vizet inna az akkori (mai fogalmak szerint gyalázatosan gazdag) Föld-polgár? Volt már a történelem során számtalan helyzet (háborúk, járványok stb. idején), amikor egy falat, a túlélést elősegítő kenyérért a normális körülmények között százszor, ezerszer többet érő aranyat adtak. Élet-halál határán általában az életvágy győzedelmeskedik a vagyon kárára. Ha pénzben számolva nagyon gazdagok lennénk mindannyian, az segítene rajtunk? Az aranyat, platinát stb. napjaink nagymenő kütyüjei – okostelefon, számítógép stb. – nélkülözhetetlen anyagait, bármilyen értékesek, lehetetlen megenni. Ezekkel még soha senki sem élte túl.Lehet, hogy a jövő e tekintetben előttünk jár?