Háború és/vagy béke

Lev Tolsztoj – idén kora ősszel lesz születésének 195. évfordulója – író, filozófus az orosz és a világirodalom egyik legnagyobbja, a realista orosz próza mestere. A cikk címében munkásságának, egyúttal a világirodalom talán egyik legnagyobb, terjedelmére is nagy regényét (Háború és béke, 1863–69) idéztem.A Tisztelt Olvasó joggal kérdezi, mi közünk nekem-nekünk Tolsztoj grófhoz.Annyi, hogy nagyszerű munkát adott a kortársak és az utókor kezébe a háborúról és a békéről. Nem elsőként, nem utolsóként az emberiség sorsáért magukat felelősnek érző irodalmárok, művészek közül.Napjainkban, sajnos, a kérdésfelvetés időszerű, Európa keleti végén, Ukrajna és Oroszország között szörnyű háború dúl. A háború egyébként mindig szörnyű: kellemesről, kívánatosról aligha hallott, tud valaki, hacsak nem az átlagembertől erősen eltérő, különböző abberált vagy beteg. A világ ismert történelmében szinte soha nem fordult elő az – idézhetnék tudós kimutatásokat, forrásokat –, hogy valahol ne legyen valamilyen, akár korlátolt kiterjedésű fegyveres konfliktus országok vagy államokon belüli (százféle okból különböző, ellentétes érdekű) csoportok között. Egy aktuális példa: Szíriába, az egykor (ókorban, de még jó fél évszázada is viszonylag) virágzó országba a belső fegyveres konfliktusok okán ma sem juthatnak el a földrengés utáni létfontosságú humanitárius segélycsomagok, amelyeken ezrek, tán tízezrek élete múlik. Hogy a másodlagos következményeket, a masszív kivándorlást és Európa fokozott elözönlését már ne is említsük.A világ manapság nem először, tartok tőle, nem is utoljára szembesül a háború és a béke kérdésével. Az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus, ezt a közelgő egyéves évfordulón nyugodtan kijelenthetjük, rég túllépett a két testvérnép helyi jelentőségű, fontosságú háborúján. A kétségtelenül megtámadott (s áldozatként szimpátiát élvező) Ukrajna mögött, nem hivatalosan persze, felsorakozott az Európai Unió és a NATO, tagországai fegyverekkel, munícióval, pénzzel támogatják, hogy legyőzze a szolgálatos Gonoszt, a Sátánt, a jelenlegi (immár a tizedik büntetőcsomaggal fenyegetett) Oroszországot.Kost was kost (kerül, amibe kerül), mondja a német.Egyesek, köztük neves szakemberek, elemzők szerint az eddigi kilenc büntetőcsomag Európának, közelebbről Nyugat-Európának, az EU-nak több kárt okozott, mint hasznot.E cikk szerzője, akinek természetesen nincs hozzáférése a primér, talán biztos információs forrásokhoz, nem tud nyilatkozni e tekintetben.Hogy egy évvel az ukrán–orosz háború kitörése után az európai és a világgazdaság helyzete számottevően romlott, afelől nem lehet kétség.A cikkíró számára, meggyőződéses békepártiként az sem kétséges, hogy a jelenlegi háborúnak véget kell(ene) vetni. A háborúnak, amely naponta száz, több száz életet követel. A háború törvényei szerint főleg fiatalabb, harcoló férfiakét – de ártatlan nőkét, gyermekekét is.A háború mindenképp áldozatokat, sok ártatlant is követel.E sorok írója őszintén szólva nem érti, miért nem vonulnak az utcára a háború ellen tüntetők százezrei, milliói Európa- és világszerte. Lehet, demonstrációiknak nem lennének lemérhető következményei.Ki tudja?A történelem azonban legalább feljegyzezhetné: 2023 februárjának vége felé Európa lakosai tiltakoztak a háború ellen.Előbb csak a fegyverszünetért, a borzalmas emberi és anyagi veszteségek megállításáért, utólag, ha lehetséges, a békét megalapozó megállapodásért.De valahol el kellene kezdeni.