Hagyomány és modernitás

Aki csak keveset, sőt kevesebbet tud az angolokról, illetve a britekről, alighanem tudja, hogy nagyon hagyománytisztelőek. Ha nem, akkor a VIII., újabban már a X. kötelező osztályt, régebben a VII.-et elvégzőnek vagy gyenge volt a történelemtanára, vagy maga volt teljesen érdektelen.

Az angolok tisztelik a múltjukat, és erősen ragaszkodnak hagyományaikhoz.

Mostanában, főleg a hazai magyarság ünnepein gyakran elhangzik az a mondat, különböző megfogalmazásokban, miszerint ha egy nép nem ismeri, nem tiszteli múltját, annak jövője sincs.

Akinek nincs értékelhetően dicső múltja – ezt már a cikkíró teszi hozzá –, az kreál magának.

A hagyomány és modernitás gondolatából kiindulva az apropót II. Erzsébet halála szolgáltatja. Ő az első, leghosszabb ideig trónon ülő brit uralkodó – minden időkben csak a francia Napkirály, a kora gyermekkorában trónra lépett XIV. Lajos múlta kicsikét felül –, aki majd’ fél évezred után skót földön, kedves balmorali kastélyában hunyt el.

Végső elhantolására az évszázados hagyományok szerint kerül sor.

Skót földön katafalkjánál hagyományos öltözetű helyi íjászok álltak díszőrséget, a skót zászlóval letakart koporsóra a skót (brit viszonylatban legrégibb) királyi korona került.

Mert hogy Nagy-Britannia szűkebb értelemben Anglia, Skócia, Észak-Írország, Walles, „a gallok országa” szövetsége. (A mai király, III. Károly Walles hercege volt. Arany János csodálatos balladájában azt mondja Eduárd angol király: „koronám legszebb gyémántja Velsz”.)

A gyász pillanataiban nem került előtérbe Skócia Brit Birodalomból való kiválásának kérdése. Pedig szunnyad, nem is nagyon a mélyben.

Talán ennyit a még nagyon hosszasan részletezhető múltról, térjünk át a modermitásra.

Csak kevesen nem tudják (magukra vessenek), hogy a modern világ legfőbb elindítója Anglia. Innen indult az első ipari forradalom – Watt nem előzmények nélküli – gőzgépével a XVIII. század végén, Stephenson gőzmozdonyával (a vasút megteremtőjével, a XIX. század harmadik évtizedében). Angliából indult el a modern értelemben vett turizmus és tucatnyi egyéb, a mai világban is érvényes és tovább élő jelenség.

Miközben a világ más tájain tán sehol nem büszkélkedhetnek ilyen elementáris, kiindulópontként szolgáló tudományos eredményekkel – csak példaként: Newton, Darwin, a greenwichi-i idő, a radar, a II. világháborúban az amúgy zseniális náci kód megfejtése stb. –, terén valamivel közelebb juthatunk a cikk címéhez.

Azaz: hagyomány és modernitás között nincs feltétlenül feszültség, ellentmondás, Anglia (Nagy-Britannia) esetében semmiképpen.

Azt gondolhatnám – távolról nézve – boldogok azok az országok, amelyek össze tudják egyeztetni a hagyomány és a modernitás követelményeit.

Közelebbről azonban, ki tudja.