Halott tűlevelek

Az idén nem volt szerencsénk a télhez. Langyos időjárás, némi eső, esetleg ónos, de havat nemigen láttunk. Legalábbis itt, Budapest belvárosában. Szomorú látvány így a város, még a levegő is kékesszürke a szennytől.

Most, hogy elmúlt már Vízkereszt is, megteltek az utcák halott karácsonyfákkal. Ki hogy tud, úgy szabadul tőle. Van, aki leviszi (a nyoma jól követhető a tűlevelek alapján), ha kisebb a fa, esetleg egy műanyagzsákba tuszkolja bele (ez a civilizáltabb megoldás), és olyan is van, aki egyszerűen kidobja az emeletről az utcára.

Január közepén beharangozták: jön a fenyőfa-járat, begyűjtik a kijelölt helyekre kitett fákat, elviszik őket az erőműbe, hadd segítsék a távfűtést. No, aki kitette, azét el is vitték, csakhogy nem mindenki szedte le idejében. A mindennapi szemetesek meg nem viszik el, csak az egész kis fenyőket.

Szomorú, kopasz ágakkal hevernek szanaszét a halott karácsonyfák városszerte.

Talán emlékszik a kedves olvasó, hogy decemberben a cukorkaszínű műfenyők ellen háborogtam, most jogosan mondhatják tehát: ennek semmi sem jó? Na, ugye, a műfenyő az üdvözítő megoldás... Azt ilyenkor becsomagolja, elteszi a lomtárba, jövőre ismét elő lehet venni. És nem vágnának ki ennyi fát...

Nos, ez is tévedés. A fákat igenis kivágják, vannak kimondottan karácsonyfa-nevelő telepek, ahol erre a célra termesztik a fákat. Hogy az erdőt kiirtják? Persze, de nem ezért. Már régen nem ezért.

Hát, akkor nézzük a személyes otthoni bajokat is. Én már néhány éve nem díszítek karácsonyfát, csak két ágat a vázába, hogy az illúzió és az illat meglegyen. De emlékszem még, amikor a gázfűtéstől száraz levegőjű lakásban elkezdtem leszedni a díszeket, pergett velük a tűlevél, a végére teljesen csupaszon maradtak az ágak, és még júniusban is innen-onnan egy-egy száraz tűlevelet szedett össze a porszívó. Lehetetlen volt tökéletesen feltakarítani.

Régen, amikor fával fűtöttünk, szépen felaprítottuk és eltüzeltük. Nagyanyám falujában a vastagabb törzsrészt megtartották, játékokat faragtak belőle, bábut, falovacskát... Ma már mindent kidobunk, a szakadt harisnyát a stoppolófával együtt – a karácsonyfákat is.

Valóban nem tudom, mi az üdvözítő megoldás, talán a földlabdás fa dézsában, amit később kiültethetünk – ha van hová... De ez a kertes házban lakók kiváltsága. Bizony, utánajártam: ha én szeretném valamelyik budai erdőbe kivinni és elültetni a leszerepelt karácsonyi fámat, no, az tilos... Illetve oly sok utánajárás és engedély kell hozzá, hogy máris elment tőle a kedvem. Aztán vannak kertészetek, amelyek visszafogadják az általuk eladott földlabdás fenyőket – de pénzt nem adnak vissza, és odaszállítani is nekem kell...

A műanyag fák viszont csúnyák... és annyira lehet egy műfenyő az örök élet szimbóluma, mint amennyire helyettesítheti a rágógumi a karácsonyi töltött káposztát. 

Így aztán az esetek túlnyomó százalékában marad a járdaszélre dobott, kopasz, halott fák látványa. És a szanaszét szóródott, halott tűlevelek, amelyek mellett nem is olyan régen fényben, pompában, dalolva ünnepeltük a karácsonyt.