Háttérhatalom

Komoly kérdések vetődtek fel a Pahonțu-botrány kapcsán a román állami intézményekkel kapcsolatosan.

A Recorder oknyomozó portál szerint Lucian Pahonțu tábornok, az állami vezetők személyes védelmét ellátó Kormányőrség (SPP) parancsnoka 1989 előtt a Securitate kötelékében szolgált, és részt vett 1989. december 21-én a bukaresti kommunistaellenes tüntetés erőszakos elfojtásában, illetve az 1990-ben az Egyetem tér szétverésében. Maga az érintett elutasította a megtorlásban való részvételt, noha elismerte, hogy jelen volt a vérengzés helyszínén. De vajon egységét miért küldték ki a tüntetők ellen a hideg decemberi estén Bukarest utcáira? Aligha piknikezni. A Recorder szerint Pahonțu akkori kollégái egyöntetűen azt állítják, hogy igenis részt vett a megtorlásban. Hogyan lehetséges, hogy annyi év után sem derítették ki, hogy vér tapad-e vagy sem az SPP-parancsnok kezéhez?

Főleg, hogy egy 2008-ban elfogadott törvény értelmében minden titkosszolgálati vezető és helyettese köteles saját felelősségű nyilatkozatot benyújtani, amelyben kijelenti, hogy nem volt a Securitate alkalmazottja, nem működött együtt vele, és nem sértett emberi jogokat. Ez törvényes kötelesség, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ez alapján végzi el az átvilágítást. Pahonțu két korábbi helyettese megtette, és át is esett a vizsgálaton, Pahonțu viszont nem adott le semmilyen nyilatkozatot. Ügyének vizsgálata magánszemély kérelmére indult meg, és 18 év után sem zárult le! Hogyan lehetséges, hogy valaki ilyen magas pozícióból ne tartsa be a törvényt? És hogyan lehetséges, hogy az illetékes állami intézmények ne észlelték volna ezt, és ne jelezték volna annyi év alatt? Hiszen Pahonțu a leghosszabb ideig hivatalban lévő titkosszolgálati vezető, még 2005 decemberében nevezte ki Traian Băsescu, majd később Klaus Iohannis és Nicușor Dan is megtartotta tisztségében. 2024 novemberében, 60 éves korában nyugdíjba vonult, azonban szerződéses alkalmazottként továbbra is az SPP vezetője maradt. Ennek nyomán két éve speciális nyugdíjat és fizetést is kap. Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy valaki ilyen sokáig egy titkosszolgálati szervezet élén maradjon, még nyugdíjazása után is? Annyira nélkülözhetetlen, hogy az egész belügyi apparátusban nem lenne olyan személy, aki átvehetné tisztségét?

Főleg, hogy szakmai teljesítménye is megkérdőjelezhető. Júniusban lesifotó jelent meg a sajtóban, melyen Nicușor Dan, Pahonțu, Rareș Bogdan, Eugen Tomac, Victor Negrescu EP-képviselők és Valentin Naumescu elnöki tanácsos együtt vacsoráznak egy brüsszeli étteremben. A felvétel futótűzként terjedt el, és széles körű vitát váltott ki, mivel a politikai válság kellős közepén került nyilvánosságra. Miközben a vacsorán részt vevő többi személy politikus és elnöki tanácsadó volt, Pahonțu helye az elnök biztonsági kíséretében lett volna, nem az elnöki asztalnál. A kép Pahonțu legnagyobb szakmai kudarcát jelenti, rés keletkezett az államfő biztonságánál, az elnök nemcsak lencsevégre, hanem távcsővégre is kerülhetett volna. Ha a SPP megfelelően végezte volna a munkáját, a kép nem készülhetett volna el. Ilyen mulasztás nyomán vagy maga mond le, vagy az államelnök meneszti.

Nicușor Dan mégsem menesztette Pahonțut, sőt védelmébe vette, és irrelevánsnak nevezte az oknyomozó anyagot! Azután sem menesztette, miután kiderült, hogy doktori disszertációja jelentős részét plagizálta.

Bukaresti politikai körökben Pahonțut sokan a szálakat háttérből húzógató szürke eminenciásnak tartják, az ország egyik leghatalmasabb emberének. Olyan híresztelések keringenek, hogyan ültette embereit a rendőrség vagy politikai és gazdasági intézmények élére, illetve az Alkotmánybíróságba – a Securitatenál katonai szolgálatot végző Bogdan Licu például tisztázhatná gyanúsan felívelő pályafutását.

A botrány komoly kérdéseket vet fel, melyeket tisztázni kellene. Mert már Iohannis idején is felvetődött a kérdés, ki az igazi főnök a Cotroceni-palotában, ki irányít és kit irányítanak? Főleg, hogy elnöksége elején Nicușor Dan még a titkosszolgálatok túlzott hatalmáról beszélt, mely révén a gazdaságot, sajtót, igazságügyet és a politikai pártokat is befolyásolják. Azóta a helyzet nem tisztázódott, sőt, a kérdőjelek gyarapodnak.