Manapság ritka az olyan házaspár, amely a 60. házassági évfordulóját is megünnepelheti, egyre gyakrabban már a 10. előtt szertefoszlik az öröknek hitt szeretet, s az egykori társak új utakon, új partnerekkel keresik a boldogulást, a boldogságot. Ritkák az olyanok, akik komolyan veszik az egykori eskü jóban és rosszban fogadalmát, akik kéz a kézben, együtt építenek fészket, családot, egymást segítve vészelik át a nehézségeket, és idős korukban is támogatják egymást.
E ritka házastársak közé tartozik Tóth Emil és felesége, Erzsébet, akik a napokban együtt, a szerető családtagoktól és barátoktól körülvéve ünnepelhették meg házasságuk 60. évfordulóját. Nem volt egy könnyű életük, mint ahogyan mindenkit, őket is érték jó és kevésbé jó dolgok is, de az akadályokat közösen próbálták legyőzni, s amikor lehetett együtt örültek.
Idős korúkra olyan csapást mért rájuk a sors, amelybe minden szülő belerokkan – nem is oly rég elvesztették leányukat. Egyetlen vigaszuk a vigasztalhatatlanságban, a gyászban szeretett unokáik és dédunokáik, akik a kilátástalanságba is be tudják csempészni a reményt, a jövő ígéretét.
Hatvan év sokak számára egy emberélet – számukra a közös élet, a közös sors.
Adjon a Fennvaló nekik egészséget, vigasztalást és még sok évet, hogy nyomon követhessék, segíthessék és örvendezhessenek unokáik és dédunokáik kiteljesedésének!
Hozzászólások