Helyi KRESZ a századelőn

Idén január közepén lépett életbe az új közlekedési szabályrendelet, amely ismét felborzolta a kedélyeket. Főleg, a jogosítványok megújításával kapcsolatos rendelkezések miatt. 

Amióta elterjedt az autóközlekedés és szükségessé vált a közlekedés rendszabályozása, a járművezetők kies tájainkon minden változtatásnál berzenkednek.

A nyugati országokhoz mérten Magyarországon elég későn, csak 1910-ben tették közzé a belügyminiszter rendeletét, amely rendet kívánt tenni az egyre növekvő autóközlekedésben. Ezt tartják tulajdonképpen az első KRESZ-nek Ehhez képest Aradon Sarlot Domokos rendőr-főkapitány már 1902 márciusában szabályrendeletet hozott, amely a városon belül bizonyos feltételekhez kötötte a járműhasználatot és a vezetést.

A főkapitányi rendeletet Aradon nyilván preventív, azaz megelőző célzattal hozták, merthogy fél tucat autósnál, úrvezetőnél aligha lehetett sokkal több a városban akkoriban. Tudomásunk szerint, Köpf János ügyvéd volt az első autótulajdonos, aki egy Peugeot kiskocsit vezetett, majd Dományi József cs. és kir. borszállító, Avarffy József orvos, Purgly János sofronyai birtokos, Czeiler István bútorgyáros és Barabás Béla országgyűlési képviselő rendelkezett automobillal. Elképzelhető, hogy rajtuk kívül is akadt néhány, kevésbé ismert „úrvezető.”

Az Aradi Közlöny március 30-ai lapszáma szerint akkor határozták el az „illetékesek” egy szabályrendelet bevezetését, amikor egy vállalkozó automobilfuvarozási engedélyért folyamodott a hatóságokhoz.

Azt nem sikerült kiderítenünk, ki lehetett az élelmes sofőr, az első taxis, de tény, hogy a bérkocsisokat rettenetesen kiborította a váratlanul felbukkanó konkurencia. A városi közlekedésben számukra már az 1869-ben forgalomba állított lóvasút is kemény versenytársat jelentett, de ezt a galuskát még valahogy lenyelték, bár az 1870-es években nem egyszer felvetődött az a kifogás, hogy a „lóvontatású vonat” állatkínzás, hiszen a két paripának jóval súlyosabb terhet kellett vontatnia, mint a könnyű, gumirádlis fiákereknek vagy akár az egyfogatú konfliknak. A bérkocsisok száma a múlt századelőn megközelítette a százat és már egymással is versengtek. Itt a túlnyomó többségben levő pernyávai bérkocsisok alakították ki a belső „házszabályokat”, noha a polgármesteri hivatal napszak és távolság szerint szabta meg a fuvardíjakat. 

Szóval az új rendeletet megjelenése előtt jogügyi és közlekedés-biztonsági „szakemberek” is véleményezték. Világosan leszögezték, hogy csak az a jármű forgalomképes, amely teljesen veszélytelen (?), előre és hátrafelé is hajtható, megbízható szerkezettel, erős hangú kürttel bír és intenzív lámpával, kifogástalan fékrendszerrel van felszerelve, a főkapitány és az építész-egylet szakértője által fogalomképesnek van nyilvánítva, folyószámmal és bélyegzővel van ellátva.

Csak az jogosult vezetni, aki szakbizottság előtt letette a vizsgát és vezető jogosítványt nyert. (Aradon csak a MARTA autógyár beindulása után, 1908-tól kezdődően lehetett sofőrvizsgát tenni.)

Nem kevésbé érdekes a közlekedés közvetlen szabályaira vonatkozó helyi rendelkezés: széles utcákon 12 km sebességgel, szűk utcában csak 10 km-rel szabad hajtani. A nagyobb sebességet az útviszonyok se tették volna lehetővé. A város utcáinak zöme döngölt földút volt, de a belváros legtöbb utcája a mai Városháza térhez hasonló kockakővel volt kirakva.

Figyelemre méltó a rendelkezés két utolsó passzusa: ahol a biciklizés tilos, ott nemcsak automobillal, de motorkerékpárral is tiltott a közlekedés. Tűz és árvíz esetében minden autó köteles a tűzoltókat szállítani.

A jó 110 évvel ezelőtt hozott intézkedés jó pár évvel megelőzte korát.