Hőbörögnek a franciák

Úgy két hete ismét az utcára vonultak a franciák. Gyakran teszik, nagyhatalmú szakszervezeteik bíztatására és vezérletével. Na jó, nem mindannyian – a ma 67–68 milliós ország lakosságának csak töredéke, de hát soha nem volt olyan a történelemben, hogy egy akármilyen lázadásban, ellenállásban, forradalomban egy ország lakossága egyöntetűen részt vett volna. Egy ilyen történészi megállapítás soha nem is bizonyult történelmi igazságnak, bár igen mutatós.A lényeg: Franciaország számos városában, a fővárostól kezdve tíz- vagy százezrek tiltakoznak a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Ami jelenleg 62 év, a kormányzat pedig 64-re kívánja emelni – méghozzá parlamenti jóváhagyás nélkül. (A parlamentben aligha menne át.)Tekintsünk el attól, ha van rá bennünk hajlandóság, hogy a tiltakozók sokfelé atrocitásokra: szemétkukák és egyebek felgyújtására, törésre-zúzásra, utcai összecsapásokra a rendőrséggel stb. vetemedtek. Maradjunk a francia kormány elképzelése mellett.Alulírott román állampolgár kb. másfél évtizede élvezem (bitorolom) szülőhazámnak életfogytiglanomig járó nyugdíját. Talán már megírtam, ha nem, most teszem: egy országnak (akármelyiknek!) az volna az ideális pénzügyi szempontból, ha a nyugdíjasok egy-két, de legfeljebb öt (jó, legyen hat vagy tíz) év után kimúlnának. Minél hamarabb, annál jobb, annál kevésbbé terhelnék az országos nyugdíjpénztár költségvetését, amelyik Romániában is (sajnos nem csak pillanatnyilag) nagyon nehéz helyzetben van.Meggyőződésem szerint (a jelenlegi helyzet valamelyes ismeretében) a francia társadalom- és nyugdíjbiztosítás állapota sem jobb. Különben nem kellene szembenézni a jelenlegi helyzettel, a nyugdíjkorhatár felemelésével kapcsolatos problémákkal. A franciák – akik elindították a modern kori világ sorsát az egy ideig meghatározó 1789-es forradalommal – ma, hogy is mondjuk, a történelem ellen vizelnek, miközben a fejlett Európa nagy részében a nyugdíjkorhatár pár éve már a 64, sőt 65 évnél tart, tehát 2-3 évvel emelkedett az átlagos (aktív munkában eltöltött) kor is az egykori 62 éveshez viszonyítva. Amikor a jelenlegi francia nyugdíjtörvényt kidolgozták, egy nyugdíjasra kb. négy aktív dolgozó jutott, az egész Európát sújtó elöregedés miatt ma már kettőnél kevesebb. Nem kis különbség, és a helyzet a következő időszakban romlani fog.A romániai polgárok egy része emlékezhet: 1990 után bevezették az addigi hat- helyett az ötnapos munkahetet. Nyilván nem mindegy, hogy az ember 35-40, vagy több évig heti hat vagy csak öt napot dolgozik, ez utóbbi utóbbi esetben természetesen kevésbé „használódik el”, tovább tud aktív maradni. Miközben az átlagéletkor a szociális körülmények folytán egyre feljebb tolódik.A franciáknak nyilván nem tetszik, hogy „két évet elrabolnak az életükből”, mint ahogy ezt az egyik tüntető patetikusan megfogalmazta. Ha akarjuk, egy (megszerzett?) joguk elvesztéseként is értelmezhetjük az „elrabolt két évet”.Csakhogy vannak vágyak és társadalmi realitások, ez utóbbiak pedig a jelek szerint pillanatnyilag a kormányzat oldalán állnak.