Honnan a Tóth Sándor-kopjafa?

Mint 32 esztendeje minden év december 23. napján, idén is megkoszorúzták az aradi magyarok – meg a román forradalmárok és hatóságok képviselői – Tóth Sándor hódmezővásárhelyi fuvarozó vállalkozó, a romániai 1989-es forradalom megsegítésére élelmiszerrel, gyógyszerrel siető és itt meghalt gépkocsivezető Maros-parti, a várhíd tövében lévő kopjafáját.

Az idei koszorúzáson véletlenszerűen szóba jött, hogy is került Aradra a kopjafa – némi meglepetésemre kiderült: úgymond hivatalos személyek sem tudják. Pedig annak idején megírta volt a Jelen c. lap, amelyet vagy olvastak, vagy nem – a románok nagy valószínűséggel nem –, de a magyarok is elfelejthették.

Íme a rövid, valós történet.

1990 februárjában két, úgy negyven körüli férfi kereste fel az aradi magyar szerkesztőséget – történetesen alulírottal találkoztak először. Elmondták: Székelyudvarhelyről hoztak két kopjafát az itt, Aradon elhunyt Tóth Sándornak, az 1989-es forradalomban elhunyt egyetlen külföldi áldozatnak. Az egyiket Aradnak, a másikat Hódmezővásárhelynek, és segítségünket kérik, közbenjárással a hatóságokhoz, az itteni felállításához.

Megígértük, teljesítettük. Még ugyanabban az évben állt a kopjafa, a következő évfordulón – meg azóta mindig – meg is koszorúztuk.

Azóta tudjuk: nem Tóth Sándor volt az egyetlen külföldi áldozata az 1989-es romániai forradalomnak. Utóbb kiderült, számos (egyes becslések szerint mintegy tíz) külföldi újságíró is áldozatul esett. Jó, de ők hivatásuk gyakorlása közben. Kötelességből. Mint a közkatonák, akik név szerint ritkán kerülnek be a történelembe.

***

Egy szigorúan aradi vonatkozás.

A lapunkban tegnap megjelent fotó a megkoszorúzott kopjafát ábrázolja (középen az özvegy Nóra asszony vörös virágból álló koszorújával). Jobbról a Tóth Sándor utca névtáblájával.

Az Aradon (Puskel Péter szerint) első, annak idején még szovjet tiszteknek épült tömbház szeglete.

Talán látszik: az utca- és a kétnyelvű, Tóth Sándornak állított emléktábla környezete „kinézésileg” gyalázatos.

Ha egy kívülálló (rosszindulatú) szemlélő nézné, akár azt mondhatná: „szabotálják” a magyar Tóth Sándor emlékét.

Szó sincs ilyesmiről,

Az aradi legfőbb-főutcán hosszú évekig ugyanilyen gyalázatos állapotban találtatott a román történelem szempontjából hatalmas jelentőségű, az ún. Nagy Egyesülés egyik korifeusának a háza.

Mindenesetre a mai, hosszú évek óta tartó állapot, a Tóth Sándor utca elején található módfelett zavaró.

Nem tudom, a törvénykezés milyen intézkedéseket tehetne lehetővé, a helyhatóság szempontjából talán semmilyet.

A mai állapot viszont abszolúte lehangoló.