Hullámvölgy

Vagy negyven esztendővel ezelőtt az iskolakezdés napjának délutánján összefutottam egy volt kedves tanítványommal. Az éles eszű ifjú elsőtől hetedikig mindig osztályelső volt, úgy vágott az esze, mint a borotva, az Isten is arra teremtette, hogy magasabb szinten folytassa tanulmányait, de ő szakiskolába iratkozott, amit közben el is végzett. Megkérdeztem tőle: miért hagyta abba a tanulást. Az ifjú kedves szellemességgel visszakérdezett: Mondja, tanár úr, mennyi a maga fizetése?. Megmondtam. Hát ezért, válaszolta.Értse meg, én egy évvel ezelőtt végeztem el a szakiskolát, és líceumi és egyetemi végzettség nélkül már többet keresek a vasútnál, mint maga.Az idei iskolakezdés napján obsitos tanárként jutott eszembe ez a történet, mely ugyan a letűnt Ceauşescu-korszakot jellemzi, de, sajnos, annak utóéletét is. Hiszen a múlt rendszerben megalázott és társadalmilag semmibe vett pedagógusokat ma sem becsüli meg a hatalom, se anyagilag, se erkölcsileg, s félő, hogy emiatt oktató-nevelési ügyünk, melynek az ország jövője szempontjából első számú prioritást kellene képeznie, tovább fog zülleni, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Mit látott és tanult az első iskolanapon az a hárommillió-kétszázezer gyermek, akiket becsengettek?Láthatta és megtanulhatta, hogy a jelenlegi hatalom lebecsüli a tanulást és tudást, hiszen számos iskolában tanítóik és tanáraik tiltakozó kitűzőin olvashatták megélhetésre elégtelen fizetésük összegét, vagy azt, hogy 25 százalékkal még nyomorúságos javadalmazásukat is megnyirbálták.Láthatta és megtanulhatta, hogy a politikusok demagóg beszédeket tartanak az iskolában, vagy azt, hogy a pedagógusok emiatt nem engedik be a kapun a politikusokat.Hallhatták az államfő és a kormányfő semmitmondó iskolakezdési üzeneteit, őket azonban nem láthatták idén, hiszen, a kifütyüléstől és lehurrogástól, a népi haragtól félve, idén már el se mertek menni az ünnepségekre.Az ideinél rosszabb előjelű iskolakezdés még sohasem volt, s már sohasem lehet.Ennek az országnak nem a gazdasági válság a legfőbb baja, nem is a politikai, hanem az erkölcsi.És a tanügyi, amely tovább szenved a toldozgató-foldozgató álreformok hullámvölgyében.