Húsvét előtt

Közeledik a keresztyén egyház legnagyobb ünnepe, a húsvét. Valahogy nem olyan ez, mint máskor, nem tud úgy szívemhez férkőzni az áhítat. Megtervezem a süteményeket a családi ünnepségre, tojást festek, de ez csak külső készülődés. Belül valahogy nem érzem azt a fennkölt érzést, ami régen áthatott, az ünnepvárás boldog izgalmát. Az országos rossz hangulat megfertőz.

Ahogy közeledik a magyarországi választások napja, egyre keservesebben próbálok menekülni az általános gyűlöletáradat elől, egyre jobban áhítom a békét és szeretetet, de hiába kerülöm a témát. Baráti, családi társaságban egyaránt erről beszél mindenki. Mindannyian tudjuk, kinek van igaza – ki-ki saját meggyőződése szerint –, vitatkozunk, ítélkezünk... Ez árad a közösségi oldalakon, a médiából, úton-útfélen.

Jézus imádkozik a Gecsemáné kertben, az Olajfák hegyén. A tanítványok pedig alszanak. Nem tudnak vele virrasztani. És közeleg Júdás a katonák élén, hogy csókkal árulja el mesterét. Kinek-kinek saját dolga fontosabb, mint az Úr ügye. Elfeledkeznek – elfeledkezünk – a leghatalmasabb ajándékról, a legönfeláldozóbb szeretetről, amely valaha megadatott a bűnös embernek.

Úgy tűnik, csak hadakozni tudunk, vádolni, gyűlölni, koncért marakodni, nem engedjük egy pillanatra sem, hogy szívünket eltöltse a hála és a szeretet.

Pedig a húsvét erről szól. Nem a tojásról, nem a nyúlról, sem a nagy terített asztalokról. Húsvétkor egyvalaki győzhet: az Úr Jézus. A keresztre feszített és feltámadt Krisztus.

Manapság sok szó esik a keresztények üldözéséről, a nyugati világ hitvesztettségéről, az iszlám elhatalmasodásáról. Pedig nem az iszlám fojt meg bennünket, hanem a mi magunk állhatatlansága, gyengesége, hitetlensége. Hitvány ezüstpénzért adjuk el hitünket, s míg a kakas megszólal, háromszor is megtagadjuk Urunkat – gyengeségből, gyávaságból, kényelemből...

Tíz nap múlva eldől Magyarország, sőt az egész magyarság, és kicsit Európa sorsa is. Az, hogy gyermekeink a keresztre tekintenek fel, vagy a félholdra. Hogy Jézus szolgáit, vagy a müezzint hallják majd egy egyszeri húsvét hajnalon. Hogy egyáltalán lesz-e még húsvét, lesz-e még kereszt, amely alatt imádkozhatunk. Hogy halál vár ránk, vagy feltámadás.

Jézus imádkozik az Olajfák hegyén: „Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.”

Imádkozzunk mi is húsvét vigíliáján megváltásért, békéért, szeretetért és bűnbocsánatért, hiszen szegény kis hazánknak ugyancsak nagy szüksége van most erre.