Időtlen hivatal

A kilencvenéves román közigazgatás megünneplését sem értettem tavaly, mert a fiúk 1919-ben csak beleültek a fotőjökbe, és kirúgva a magyarokat az élről, csupán átvették az irányítást. Nem hoztak magukkal sem széket, sem íróasztalt, sem gémkapcsot, mert még volt raktáron echte hun forrásból és költségvetésből.

De hogy idén megtamtamozták a marhára kerek 91. évfordulót, szerintem már kimeríti a perverzió fogalmát.

Ezért tökizgalmas lehetett, amint a szervezett nyílt napokon Călin Bibarţ aradi prefektus, aki egyébként szimpi alak, és számos elődjénél műveltebb, jóhiszeműbb, felvezeti a csoportokat a szűk lépcsőházban, és megmutatja a tárgyalót, irodáját, az alprefektusok helyét. S habár egyetlen ilyen turnén sem vettem részt, biztos vagyok benne, hogy nem azzal kezdte: 91 év román közigazgatás is kevés volt, hogy az intézmény román állami forrásból előteremtett pénzből, románok által épített külön, saját ingatlanba költözzék. 91 év után is ott ülnek, amit az aradi, zömében magyar adófizetők pénzéből elődeink építettek nekik. Pontosabban kizárólag polgármesteri hivatal számára, de aztán beköltözött pártbizottság, megyei tanács, prefektúra, mert saját román forrásból nem tellett időt álló, megcsettintendő épületekre. Időközben pedig csak a megyei tanács dicsekedhet, hogy önálló épületet szerzett magának, de Arad városa még mindig nem teljhatalmú a saját házában.

De nem akarok kizárólag az épület kérdésén körbelovagolni, hisz a 91 román közigazgatás egyetlen megvalósítása, hogy mára ezernyi lyukon át szivárog a rendszer. Bizonyítanom sem kell, bármelyikünk naponta beveri fejét a szándékosan működésképtelenné épített rendszerből kiálló szegekbe. Igen, szándékosan, mert tiszta és egyértelmű közigazgatási törvények köré lehetetlenség korrupcióhálót fűzni. 91 éves tapasztalat is kevés volt nekik, hogy megoldják a restitúciót vagy földtörvényt, és merészség nélkül megjósolhatom soha nem is lesz megoldva ebben az országban. Gyerekeink dédunokái is legendaként mesélik majd az ősök kalandjait a román közigazgatás útvesztőjében. S ha minden más olajozottan pörög, csak ezért a kettőért, ami több millió embert érint, perverzió nyílt napot szervezni.

Az állampolgároknak ne irodákat mutass és törvényeket szajkózz, hanem eredményeket sorolj. Az eredmények pedig, 91 év után siralmasabbak, mint a 10. évfordulón. Döntéshozataltól rettegő intézményvezetők, megkövesedett rendszer tele olyan alkalmazottakkal, akik egy kérvény kettéhajtásának felelősségét sem merik vállalni, megalázott, megsétáltatott állampolgárok, válaszra sem méltatott kérelmek, évtizedekig húzódó ügyek és a sort bárki vég nélkül folytathatja.