Ifjúságpolitika

Kommunikálni annyi, mint cselekedni – mondta tegnapelőtt délután Mihai Sturzu, Victor Ponta miniszterelnök ifjúsági tanácsadója az udvariassági körök megtétele után Aradon, a PSD székházában rendezett sajtóértekezleten, amelyre a párt ifjúsági szervezetének több tagját is berendelték.

Vajon? Kommunkálni kétségtelenül fontos, kell is, de hogy éppen a cselekvéssel egyenértékű lenne? A fiatal, az Európai Unió legfiatalabb miniszterelnökének tanácsadójától aztán néhány, a jelenlegi kormány jelentős megvalósításairól (nyugdíjak, fizetések helyreállítása, az áfakötelezettség befizetése akkor, amikor az elvégzett munka, szolgáltatás kifizetése megtörténik, az uniós alapok lehívásának 7,5-ről 10 százalékra emelése, meg Romániának az Európai Unióban ma élő imázsáról) szóló beszámolója után azt vártuk volna, hogy most az ifjúságpolitika néhány konkrétabb elképzeléséről szóljon. Arról, hogy van-e a jelenlegi kormánynak (életképes az előzőeknek sem volt) elképzelése arról, mit kezdjen a fiatalokkal, akik, tudvalevőleg, és nemcsak a szavak szintjén, valóban az ország jövőjének letéteményesei, s akik, a 45 éven felüliekhez hasonlóan a társadalom legveszélyeztetebb korcsoportjához tartoznak, nagy körükben a munkanélküliség, és valóban fokozott figyelmet érdemel(né)nek.

Nem voltam-e eléggé figyelmes az eszmefuttatás alatt, vagy valóban nem hangzott el érdemleges mondanivaló?

Annyi igen, hogy minden vidéknek megvan a maga sajátossága, tehát az ország különböző részeiben másképpen kell megközelíteni a fiatalok problémáit, ezért a tanácsadó országos körútra indul, hogy közelebbről is megismerje a gondokat, találkozik majd a helyi vezetőkkel, politikusokkal, döntéshozókkal, s az elhangzott észrevételek, javaslatok alapján alkotják majd meg majd a fiatalok életét átalakító terveket. Elhangzott egy olyan ötlet, hogy a közbeszerzéseken résztvevő cégektől megkövetelik, hogy dolgozóik legalább tíz százaléka fiatal legyen, azaz ösztönzik őket a fiatalok alkalmazására.   

A tanácsadó azonban – ez már gyakorlott politikusra vall – diplomatikus és kitérő választ adott arra a kérdésre: mit gondol, mikor jön majd el az idő, amikor a fiatalok nem akarják elhagyni Romániát?

Ez egyrészt, mondta, belső meggyőződés kérdése, oda kell hatni, hogy a fiatalok másképp gondolkodjanak, mint ma, és hát, természetesen, a hazai körülményeket is mássá kell formálni.

Ez utóbbi valóban elengedhetetlen, de hogy mikor fog bekövetkezni, azt a látnokok sem tudnák megmondani. Két-három esztendőn belül bizonyosan nem.