Igazságtalanságok a sportban

Azt hiszem, az ókori görögök mindenekelőtt azért találták ki az olimpiai játékokat, hogy egészséges sportolói versenyszellemet teremtsenek a poliszok polgárai között. Másodsorban (de nem mellékesen) azért, hogy a játékok ideje alatt megvalósítsák a tökéletes békét a görögök lakta területeken. A játékok idejére a görögök felfüggesztették a háborúikat. 

Piere de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok atyja is e szellemben akarta indítani, lényegében háború- és politikamentessé tenni a modern kor legnagyobbnak, légnépszerűbbnek bizonyult, négyévenkénti sporttalálkozóját. Az első öt olimpiákat sikerült is lebonyolítani így, bár az olyan „mellékes csetepatékról”, mint a brit–búr, majd az orosz–japán és a két balkáni háborútól szemérmesen elfordították tekintetüket a rendezők. Egyetlen háborúzó állam csapata vagy sportolója részvételét sem gátolták meg! 

Az első világháborút követően viszont a játékok szervezésébe is keményen beleszólt a politika. Az antwerpeni rendezvényről (1920) a győztes nagyhatalmak ugyanis kizárták a világháború vesztes országainak sportolóit. Őket büntetve a politikusok helyett. Az olimpiai eszme szellemét vették semmibe! 

A fenti gondolatok járnak a fejemben, miközben figyelem a világ sporteseményeit. Olimpiát, világjátékokat, kontinens tornákat, pénzdíjas versenyeket. Ahonnan évek óta hiányoznak az orosz és fehérorosz csapatok, valamint egyes szakszövetségek (lásd atlétika, úszás, öttusa stb.) döntése alapján az említett országok egyéni sportolói is. Megkérdezném a határozatot hozó szerveket, hogy hol van a következetesség. Ha a háborúban álló felek sportolóit így büntetik, akkor Ukrajna sportolóit miért nem. Vagy korábban miért nem büntették a Tibetet lerohanó Kínát, illetve az éveken keresztül egymással háborúzó Egyesült Államokat és Vietnámot, valamint Észak-Koreát, Irakot és Iránt, Azerbajdzsánt és Örményországot, Izraelt és Szíriát? (Nem sorolhatom fel a világ valamennyi helyi háborúját, mert az jóval meghaladná egy jegyzet terjedelmét.) 

S ha már igazságról beszélünk, akkor magyarázza meg valaki, mért indulhat a foci vébén négy csapattal az Egyesült Királyság (Anglia, Skócia, Wales, Észak Írország), miközben az egykori Szovjetunió tizenöt köztársasága csak egyetlen együttesse nevezhetett. És ugyanaz a helyzet mondjuk az asztaliteniszben, ahol Kína és a hozzá tartozó Hong Kong is külön csapattal vehet részt bármely világversenyen.  Ugyanolyan motivációból kiindulva, akkor az egykori Makaó vagy az indiai Goa, illetve az Amerikai Egyesült Államok minden tagállama (amennyiben külön szakszövetséget hozna létre), vagy Katalónia és Baszkföld is indíthatna külön csapatot bármely sportágban. 

S ha már itt tartunk, megemlítem, hogy a sportban igazságtalanság az a szabály is, miszerint atlétikában, vívásban vagy úszásban, egy-egy számban egy nemzet akár három vagy négy versenyzője is kvalifikálhatja magát, de ökölvívásban, súlyemelésben vagy birkózásban súlycsoportonként csak egy. Egy ország két, szinte azonos képességű versenyzője közül az egyiket megfosztják attól a lehetőségtől, hogy világversenyen szerezzen magának és nemzetének valamilyen éremmel járó elismerést. Miközben az elsőként említett sportágakban akár a dobogó mindhárom fokára azonos nemzetbeli állhat fel. 

Nem vagyok sportdiplomata, nem is vágytam olyan babérokra, de azért valakinek fel kellene vetnie ezeket az igazságtalanságokat a megfelelő fórumokon. Egyszer csak meghallgatásra talál, mint a kajak-kenu sportág esetében.