Ígéret

A Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és a Világbank képviselői nem nevettek, mint a fél világ, a Romániában megesett monumentális parlamenti bakin. 

Ha mégis mosolyogtak, csak egymás közt, magánemberként, mert hát nem szórakozni jöttek Romániába: szigorú felügyeleti szervként éppen azért maradnak november elsejéig, hogy megvizsgálják, hogyan teljesülnek az általuk szabott pénzügyi-gazdasági feltételek, s hogy tárgyaljanak az országnak nyújtandó újabb készenléti (?) hitelről. Márpedig ami a parlamentben történt, amikor a kormányzó pártok képviselői éppen amellett voksoltak, amit le kellett volna szavazniuk, mulatságos és kétbalkezes öngól volt. Igaza van a kormányfőnek: az ilyen törvények – többet is jóváhagytak egy ültükben a kormánypárti honatyák –, teljesen ellentétesek a Románia által követendő, a nemzetközi pénzintézetek által megszabott stratégiával, mert hatalmas pénzeket vonnak ki az államkasszából, amelynek mélyéről amúgy is kétségbeesetten kaparják össze a legszükségesebbre se elegendő garasokat.

E törvényeket tehát nem fogják alkalmazni.

Pedig ha igaz, amit az osztrák Erste csoport pénzügyi elemzői mondanak, Románia – Horvátországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Magyarországgal együtt – nem is áll olyan rosszul: együttesen is csak kb. 200 milliárd az adósságuk Görögország 300 milliárdjával szemben, s Magyarország kivételével egyikük adóssága sem érte el az éves nemzeti össztermék 60 százalékát. Mit szóljon Spanyolország a maga 661 milliárdos, vagy Olaszország az 1835 milliárdos tartozásával?

Nekünk azonban a magunk (csak viszonylag kicsi) adóssága is rettenetesen sok, és félelmünk is nagy, hogy netalán megvonják tőlünk a hitelt: hogy boldogulnánk nélküle? Ezért aztán a miniszterelnök habozás nélkül megígérte a Világbank romániai küldöttsége váltig aggályoskodó vezetőjének, hogy sürgősen lépnek az elbaltázott törvények ügyében. Majd kitalálják, hogy, vagy már ki is találták – az államelnökre bizton számíthat a kormány. Végső mentsvárként az államfő talál majd kifogást a törvényen, visszaküldi a parlamentnek újabb vitára, az újabb szavazásnál a kormánypártiak már nem fogják tátani a szájukat, s a kormány meg lesz mentve.