Immár az IMAR (is)…

Romhalmazzá vált a szocialista iparosítás egyik utolsó aradi fellegvára, az IMAR bútorgyár. A kolosszusnak néhány éve már csak egy elárvult, egykori dicsfényétől erősen megfosztott csarnoka és a benne a végsőkig kitartó szakik maroknyi csapata dacolt a kérlelhetetlen idővel.

Most azt is ledózerolták.

A hírt akár ilyen szándékos csúsztatással is közölhetnénk. De nem igaz, vagy csak kis mértékben az, hiszen Lengyel Lőrinc, a Hendl testvérek, Weitzer János,  Neumanék még rémálmukban se gondoltak arra, amit a szocialista iparosítás hozott. Ők egy előző korszak munkahely-teremtői, kenyéradói voltak ezen a tájon.

Immár az IMAR is eltűnt Arad ipari térképéről, s vele együtt ezernyi aradi család munkahelye, kenyérkereseti lehetősége. Vége a nagyüzemi bútorgyártásnak, amely bő egy évszázadon át dicsőséget szerzett az aradi szakértelemnek, ízlésnek, elvitte a város hírét messzi földre. Mint ahogy az eszterga-, a textil-, az élelmiszer-, az óra-, a cukorgyártás is immár a múlt tájainkon.

Ezek az idők lassan a múlt ködébe vesznek.

Nincs szükség többé fafaragóra, intarzia-berakóra, mint ahogy szeszfőzőre, molnárra, szövőmesterre, babakocsi-készítőre, esztergályosra, marósra meg miegyébre se, ami összefüggött a mester jelzővel, a szakértelemmel.

Ma Arad ipari képében kenyérkereső betanított munkások részfeladatokkal bíbelődnek.

Még él (az emlékeiből) a komplexebb munkában megedződött, a termelés több fázisában is járatos generáció egy csekély része.

De holnap, holnapután?

Mi meg várjuk, hogy mi lesz az „idejüket múlt”, energiafaló, felvevőpiacukat elvesztett gyárak helyén.

Hosszú, megengedhetetlenül hosszú ideig az emeletnyi romhalmazon túl semmi. A telkek spekuláció „áldozatai” lesznek, a befektető meggondolja magát, vonakodik, időt próbál nyerni, vagy visszalép. Esetleg feláron továbbadja romhalmazostul egy másik vállalkozónak. (Nagy vonalakban így fest a helyzet a kötöttárugyár telkén, amely vagy tíz éve úgy fest, mint Arad az 1944-es szőnyegbombázás után. ) A városképet pedig ezek az ipari sírhelyek végtelenül elcsúfítják.

Az Atrium pláza szomszédságában hosszú ideje elkerített gazos terület jövője kifürkészhetetlen.

Akár annyi minden ebben az országban.