Importtál az asztalon

Egy tányér zöldséglevest sem kaptam tőlük ingyért.

A maradékot sem haplizhattam fel a tálakból ingyért.

Nem én vagyok a Pannon Food reklámarca, de konyhamalaca sem.

Ennek ellenére meg kell főzzem őket, mert kalaplengetéssel párosított tiszteletem ennek a magyar kajaszállító cégnek, amelynek volt bátorsága, tőkéje Aradra és Temesvárra kidugni csápjait.

Miközben a déli étkeztetés piaca ebben a többség által gasztroprimitivizmusba süllyesztett országban is kezdi kidugni hajtásait. Tessék elképzelni, hogy van egy magyarországi cég, amelynek promo-reklámagyilag megéri otthon főzött kaját hozni Romániába. Naponta, órára, a kuncsaft szíve-gyomra szerint, ha kell diétásat, fogyókúrásat, amit akarsz. Láttam prospektusukat, láttam a kínálatot, amelyet itt helyben Aradon még megközelíteni sem képes egyetlen, önmagát baroszán étkeztetőnek kikiáltó, adagvámoló konyhabűvész sem.

Ismétlem, nem kóstoltam kajájukat ingyért, hogy itt grátisz reklámot szolgáltassak, csak motoszkál bennem a pokol kis vöröspofájú, és kétszarvú kifutópribékjének képe: hogy a péicéesába képesek onnan jobbat, többet, olcsóbban áthozni, és mosolyogni mellé, ami errefelé megint olyan ritkaság, mint magas cé a békatrillában.

Itt Aradon is tucatnyi vendéglő kínál 10-12 lejért menüt, általában csak egyetlen változatban, tetszik, nem tetszik, ez van alapon, azt is anorexiában hulahoppozó hölgyeknek szánt adagokban. A menüben egyébként a második fogás a költséges, ezen a legkisebb a profit, mégis láttam grillezett pulykamell-filét petrezselymes burgonyával 6,5 lejért. Odaátról hozva. Ennyiért a honi konyhatigrisek az esküvőmaradék agyonlézett epigonját sem kínálják menüben.

Szóval, szerintem a hazai étkeztetők vendég iránti alázatot, apró beetetési politikát, a kleine fische gute fische versenyszellemet tanulhatják az említett magyar cégtől, amelynek volt ereje, bátorsága bevágódni ide.

Jól tették, tudok olyan aradi céget, amelynek vendéglője (is) van, a Pannon Food mégis szállít ebédet alkalmazottaknak. Ami, tetszik vagy sem, de óriási blamááááázs az érintetteknek, ám a zabademokrácia meg a piacgazdaság már ilyen.

Azt is tudom, marha egyszerű sírni, a benzinárra, kormányra, a teljes közigazgatási palettára panaszkodni. Sokkal munkaigényesebb, bonyolultabb dolgozni, apró fogásokkal megdolgozni majd ledarálni egy piacot. Sajnos ebben az országban, főként a vendéglátásban, szállodaiparban, de általában a szolgáltatásokban, senkinek sincs türelme a gyökéreresztéshez, a csendes terjeszkedéshez.

Pedig legalábbis mi, magyarok, nem csak szeretünk, de tudunk is főzni, a többség pedig ezt általában elismeri.

Már csak a mentalitást kellene Makó környékéről importálni.