Ismét az ideológia és a józanság összecsapása

Jól indult a barnamedve szigorúan védett fajok kategóriájából való levételének folyamata, tizenkét tagállam támogatja Románia kezdeményezését, jelentette be Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes, ügyvivő mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. Az RMDSZ politikusa nemrég Brüsszelben az EU-s agrárminiszterek ülésén ismertette a romániai helyzetet, majd Jessika Roswall környezetvédelmi biztossal egyeztetve kérte a barnamedve szigorúan védett státuszának módosítását.

Az EU-ban a barnamedve szigorúan védett faj és az Európai Bizottság rendszerint elutasítja a tagállami kéréseket, melyek általános kilövési kvótát vezetnének be. Az élőhely-védelmi irányelv a kihalás szélére sodort fajok védelmét biztosítja, a romániai városokba betörő, embereket ölő medve-populációt szigorúan védett fajként kezelni már nem természetvédelem, hanem szélsőséges ideológiai fanatizmus.

Nálunk a barnamedve nem veszélyeztetett faj, mégis ugyanaz a jogi keret vonatkozik rá is. Romániában a medve hatol be egyre gyakrabban az ember életterébe. A székelyföldi és a Prahova-völgyi városokban a medve évek óta rendszeres látogató, Brassóban szinte hetente lövik ki a behatoló vadakat. Az utóbbi időben viszont már a hegyektől távolabb fekvő Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, sőt, Kolozsváron is megjelenik, akár a tömbházak betonerdejében is! 2019 óta 178 regisztrált medvetámadást jegyeztek fel, melyben 155 ember szenvedett maradandó sérüléseket, 23-an életüket vesztették. Idén már három halálos áldozatot szedett a medve behatolása az emberi élettérbe. Mindhárom áldozat helybéli volt, aki saját portája előtt vagy faluja határában évek óta megszokott életét folytatta. Nem olyan városi emberek voltak, akik nem találkoztak korábban medvével, s az útszélén megállnak autóikkal, hogy szelfit készítsenek a ragadozóval, vagy hogy etessék. Falvakban teljes közösségek megélhetése kerül veszélybe, ha a legelő, a szántó, vagy a saját porta válik kockázatossá.

Földrajzi adottságából kifolyólag Romániában az életterek nem különülnek el egyértelműen, mint például a sokkal kisebb népsűrűségű Skandináviában. Svédország és Finnország lakossága például az ország déli részein és a partvidéken tömörül, az erdők borította északi részeken pedig a lakosság roppant gyér, egyes térségek szinte lakatlanok. A medvék pedig többnyire ott élnek, távol az emberektől, s az esetleges találkozás ritka és véletlenszerű. Arról nem is beszélve, hogy arrafelé sokkal kevesebb a barnamedve.

A tavaly végzett nagyméretű tudományos felmérés szerint Romániában 10 419 és 12 770 közé tehető a barnamedvék száma, míg az optimális szám 4000 lenne. Az európai barnamedve-állományt (Oroszország nélkül) összesen mintegy 17-20 000 példányra becsülik, vagyis az európai barnamedvék legalább fele, de akár kétharmada egyetlen országban él, miközben a kontinens többi részén a kipusztulás szélére sodródott, vagy már régóta kipusztult. Finnországban és Svédországban kb. 2400-2500 példány él, Szlovéniában 2100-2500, Szlovákiában és Horvátországban külön-külön kb. 1200. Lengyelországban, Olaszországban, Spanyolországban vagy Bulgáriában néhány százra saccolják számukat, Magyarországon pedig néhány tucatra. Az európai élőhely-védelmi irányelvet éppen ezekre a kis létszámú, valóban veszélyeztetett állományokra hozták létre, nem a romániai helyzetre, ahol lényegében háromszoros a túlszaporodás. A romániai helyzet annyira ellentétes az európaival, hogy már nem elég az éves kilövési kvóta megemelése, a medve veszélyeztetett helyzetét kell megszüntetni. Romániában a faj nincs veszélyben!

Bármennyire is jogos és helytálló érvekre támaszkodik, Tánczos mégis keményfába vágta a fejszéjét. A nyugati zöld ideológia mostanra olyan szélsőséges formát öltött, hogy a vadon élő állatot elvből az ember fölé helyezi, és a konfliktust egyszerűen az emberre hárítja. Az állatvédő lobbi politikai nyomást gyakorol Brüsszelben, megakadályozva hogy az Európai Bizottság érdemi lépést tegyen. Az állatvédőket egyáltalán nem érdekli az ember, kizárólag a medvékkel törődnek, s ezt a szélsőséges hozzáállást sikeresen terjesztették el az uniós intézményekben. 

A szemléletváltozáshoz politikai akarat szükséges, Tánczos Barna ezért lobbizik Brüsszelben. Miután a farkas megölte a családi póniját, Ursula von der Leyen hirtelen szükségesnek érezte a farkasállomány megritkítását, a Bizottság tavaly a farkas védettségi státuszának leminősítését javasolta. Ha egy póni elpusztulása elegendő volt az évtizedes természetvédelmi irányvonal megfordítására, a romániai emberek szenvedése és a városokban sétáló medvék társadalmi veszélye is elegendő kellene, hogy legyen, hogy a medvét levegyék a szigorúan védett listáról! Legalábbis elvileg. A tapasztalat azonban sajnos arra utal, hogy Brüsszelben az ideológia fölülírja a józanságot!