Isteni tudomány

Egyetemi tanulmányaim során a nagyon szigorú filozófiatanárunk (az évfolyamunk hallgatóinak közel felét megbuktatta a nyári vizsgaszesszión) a keresztény bibliai tanok cáfolataként bizonyíthatatlannak, minden tudományosságot nélkülözőnek nevezte az Újtestamentumban olvashatók közül többek között a szűznemzést, a gyors, azonnali hatású (kézrátétes) beteggyógyítást vagy a krisztusi csodát a halott feltámasztásáról. Ezeket a keresztény tanoktól elrettentő példaként emlegette, s elmélete magáévá tételét elvárta minden hallgatójától. 

Nem tudom, meddig élt az akkor a negyvenes éveinek a végén, talán ötvenes éveinek elején járó professzor, de ahhoz mindenképpen elég fiatal volt, hogy maga is megélje az orvostudomány fejlődésében a legújabb eredményeknek a közzétételét. Cáfolatként azokra, amelyeket ő biológiailag lehetetlennek nevezett. Mint Szűz Máris teherbeesését. Mert időközben a mesterséges megtermékenyítés mondhatnánk, rutinos beavatkozásnak számít a jelenkori orvostudományban, azt már a világ szinte bármely klinikáján elvégzik. Nem vagyok szakember, de bizonyos vagyok abban, hogy a nőgyógyász rezidenseknek is tanítják ezt az eljárást. A világon valószínűleg rendkívül sok helyen vannak ivarsejt-bankok, amelyek segítik a természetes úton nem megtermékenyülő hölgyek anyává válását. Ahhoz csak egy jól képzett orvosra van szükség. 

És koránál fogva a professzor úr valószínűleg megérte legalább az első szervátültetéseket is. A banálisabbnak számító máj- és veseátültetést követően a dél-afrikai Bernard orvosprofesszor világelső szívátültetéseit is. Azóta a szervkereskedelem is világszerte nagyon jól jövedelmező bűnözésé vált. Manapság emberek százezrei (milliói?) élnek évtizedeket idegen testekből kinyert szervekkel. 

Akkor egykori tanárom elcsodálkozott rajta, hihetetlennek tartotta Lázár feltámasztását (Krisztus feltámadását nem is említve!), pedig manapság hányszor hallunk arról, hogy egy súlyos beteget mesterséges kómába helyeznek, majd néhány nap, olyakor hetek, hónapok múltán abból felébresztik. Vagy arról, hogy sok baleseti sérültet (de nem csak!) a klinikai halál állapotából keltenek ismét életre. 

Egykori tanáromat és az ő szemléletét valló ateistákat most megkérdezném (akkor nem tehettem, mert nem szereztem volna diplomát): azt, amit manapság a halandó ember megtesz, évezredekkel ezelőtt vajon nem tehette-e meg az embernél jóval fejlettebb szellemi adottságokkal rendelkező lény? Akinek az IQ-ja megszámlálhatatlanul sokszorosa a legfejlettebb emberi agyénak. Aki (csak egyetlen elokvens példaként a Bibliából) hamarabb megépíttette az űrbe emelkedő rakétát (lásd Illés szekerét), minthogy az emberiségnek eszébe jutott volna a földről való felemelkedés, majd az űrutazás lehetősége. 

Nem szándékom leállni vitatkozni senkivel, nem azért fogalmazom e sorokat. Mindenki azt hisz, amit akar abból, amit szüleitől hallott, amit az iskolában tanítottak neki, vagy amit olvasott könyvekben, esetleg látott a tévében. A megrögzött ateista valószínűleg azt, hogy az élettelen anyag egyszer élővé vált. Az istenhívőknek viszont üzenem: vitathatatlan, hogy minden emberi megvalósítás az isteni tudományon alapszik. 

Aki nem hiszi, gondoljon utána!