Jókívánság

Ma véget ér 2010, s vele a harmadik évezred első évtizede. 

Fölösleges is mondani, hogy többet szerettünk volna kapni a múlóban lévő évtől és évtizedtől – bár az idei esztendő eleve rosszul indult, nagy reményeket, de még kicsiket se nagyon fűzhettünk hozzá a tavalyi előzmények után. Várakozásainkban nem kellett csalódnunk, olyan időszakot hagyunk magunk mögött, amelyet nem siratunk, nem kívánunk vissza, s örülünk, hogy túljutottunk rajta.

De ne legyen az idei év utolsó, s a 2011-es év első napja a pesszimizmusé: lamentáltunk eleget – sajnos, jogosan – az elmúlt 364 napban. Ne emlegessük most újra az általános válságot és a hazai speciálisat, a tehetetlennek és következetlennek bizonyult kormányt és népszerűtlen megszorításait, az államfőt és a minisztereket, a korruptnak hitt politikusokat, a csökkenő életszínvonalat… Ne folytassuk, a felsorolás egy újságoldalba se férne bele.

Borítsunk fátylat, ha lehetséges, az óévben bennünket ért megpróbáltatásokra, s próbáljunk meg reménykedni. Abban, hogy a szűk esztendők száma nem éri el a hetet, hogy az idei volt a legrosszabb és már a következő jobb lesz, legalább egy kicsivel. Reménykedjünk, hogy végre-valahára valóban jobban fog működni a gazdaság, az egészségügy, kevesebb lesz a munkanélküli, elfogadják az olyan-amilyen, de a kisebbségeknek kedvező tanügyi törvényt, kisebb lesz a korrupció (s ennek kapcsán befogadnak a Schengen-térségbe), valamivel több jut a kisembereknek és a rászorulóknak (a multimilliomosokért nem aggódunk túlságosan), kevesebb embernek kell a megélhetés miatt hazáját itthagynia, hozzáértőbb, az ország sorsa iránt elkötelezettebb emberek kerülnek vezető pozíciókba – és a jókívánságok sora itt nagyon hosszúra nyúlna.

Reménykedjünk legalább most, az óév végén és az új év kezdetén, hogy ne érezzük keserűnek a poharat, amelyet a század második évtizedének kezdetére emelünk barátaink, szeretteink társaságában. Gondoljanak arra: ha legalább néhány napra úgy gondoljuk, hogy jobb évünk lesz, már az tiszta nyereség. S ha mégsem válnának be reményeink, amitől óvjon bennünket jósorsunk, akkor ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk… 

Bízzunk benne, hogy 2011 nem lesz – a humoristával szólva – amolyan közepes esztendő, azaz rosszabb a tavalyinál, de jobb a következőnél.