Jövőkép

Ha megérjük az esztendő végét, elmondhatjuk majd 2010-ről, hogy közepes év volt. Az ismert magyar humorista szavaival: rosszabb a tavalyinál, de jobb a következőnél. Románia pénzügyminisztere két nappal ezelőtt meglehetősen lehangoló nyilatkozatából végleg eltűnt a kormányzat eddigi erőltetett optimizmusa is. Eddig ugyanis nagyjából azt hallottuk: most egy ideig meg kell ugyan húzni a nadrágszíjat, de majd meglesz az eredménye. Márpedig az ember, ha fogcsikorgatva is, kibír egy-két-kilenc hónapos megszorítást, nélkülözést, önkorlátozást, ha tudja-hiszi, hogy mindez csak időleges rossz.A pénzügyminiszter azonban nyíltan beismerte: semmi jel arra, hogy két-három hónap múlva, jövőre javulna a gazdasági és pénzügyi helyzet, sőt. Mi több, szerinte az uniós kollégák, mármint a pénzügyminiszterek sem látják az alagút végét. Hát ez az igazán szomorú, ha így van; mert ha Európa és az Unió lassacskán helyrejönne (tavaly év végén még erről volt szó, akkor hittük is), előbb-utóbb Romániát is magával cipelné a válságból kivezető úton. De ha nem az egész Unió, talán Bulgária segít. Miniszterünk vendége volt mostanában déli szomszédunkbeli kollégája, aki a jelek szerint megosztotta tapasztalait, amelyek arról szólnak, hogy az utóbbi fél-, háromnegyed évben Bulgária majdnem egy százalékkal csökkentette költségvetési hiányát, az idei évet pedig kiegyensúlyozottnak tervezi (legalább a hiányt nem növeli tovább?). Hát érdemes lenne megnézni, hogy csinálták. Vagy a Dunától délre lehet, tőle északra nem? Lehet, hogy nem lehet. Odaát ugyanis állítólag 2,2 millió euróból építenek egy kilométer autósztrádát, míg nálunk 27-ből (éppen fenyeget annak veszélye, hogy százmillió euró ISPA-pénzt veszítünk, ha nem készül el év végéig a tervezett, éppen régiónkban lévő autósztráda-szakasz), s a bolgárok az aránylag jó pénzeket hozó fekete-tengeri turizmust is jórészt lefölözik okos árpolitikájukkal. Nekünk marad a fizetés- és nyugdíjcsökkentés, de (lásd a feltehetően jól tájékozott pénzügymininiszter nyilatkozatát) mindez kevés lesz az ország talpraállásához. Talán mégis olyan tisztségviselőket kellene keresni, akik legalább optimizmust csepegtetnek a népbe, hogy az vállalja a megpróbáltatást?