Jövőkép

Volt valamikor, már-már a ködbe vesző időkben, az ezerkilenszázhetvenes évek elején, egy futurológia elnevezésű tudomány. 

Valahol Nyugaton kapott szárnyra, de eleinte – még a hazai „nagy ideológiai-kulturális forradalom”, a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” előtt – Romániában sem került indexre, azaz lehetett beszélni, sőt a sajtóban írni is róla, ha a szerző nem felejtett el a kommunista párt bölcs jövőpolitikájáról megemlékezni.

A futurológia pedig a világ jövőbeli képét igyekezett felvázolni, találmányaival és műszaki haladásával, az emberiségre gyakorolt hatásaival, és a kialakult kép, mindent összevetve, inkább pozitív és bizakodó volt, mint negatív és lehangoló. Akkor még sokan hittek abban, itt, a vasfüggöny mögött is, hogy a modern világ megváltható.

„Szép idők” voltak, mint a Jókai regényben egy közintézmény latin nyelvű, grammatikából származó feliratán: „Tökéletlen jelen, tökéletes jövő”.

Régi igazság: az embernek bíznia kell a jövőben, ha túl akarja élni a jelent.

Vajon milyen a mai ember jövőképe, itt, Romániában, történetesen a parlamenti választások előtt?

Mint tudós kutatóktól tudjuk, a jövőkép nem egyszerűen az elérni kívánt dolgok listája, hanem érzelmekkel telített, erős motivációs tényezőt nyújtó elképzelés. A személyes, elképzelt jövő azonban nyilván nem lehet független a társadalomnak a jövőjétől, amelybe az egyén beleszületett, amelyben él.

A jelen azt ígéri – az interneten levakarhatatlan hirdetésekből tudom – hogy megnöveszti a melledet (ha már csak az hiányzik) operáció nélkül; tied lehet az új iPhone 5-ös, Romániában, ha belemész egy játékba (amelyben összes adataidat feltárod); x képviselő- vagy szenátorjelöltben az igazság és haladás bajnokát választod meg – ha véletlenül nem tudod róla, hogy bunkóságánál csak korruptsága nagyobb, és így tovább.

Meséli egy réges-régi riportalanyom, mekkora blődségeket gondolt arról – még nagyobbacska gyermek korában –, hogy milyen lesz a világ, közelebbről falusi környezete harminc év múlva. Most azt olvasom, hogy pár évtized múlva (időpont nincs a szakintézet közleményében) Romániát keresztül-kasul behálózzák majd az autósztrádák.

Hát nem csodálatos?

Nem tudni viszont, hogy lesz-e addigra üzemanyag, s ha igen, hányan tudják majd megvásárolni. De ez legyen a kisebbik gond jövőnkkel kapcsolatban