Justitia vak

A hazai sajtó ismét (immár sokadszorra) egy – a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) egyik tagja, George Bălan és tanácsosa, Marcel Sâmpetru ellen indított – bűnvádi eljárás kapcsán kiszivárogtatott telefonbeszélgetéseken csámcsog. 

Az orrunk elé tolt átiratok – akár valódiak, akár hamisak, vagy csak féligazságokat tartalmaznak, akár kontextusukból kiemeltek, akár nem – célja minden esetben a közvélemény ilyen vagy olyan irányba történő befolyásolása. A kiszivárogtatás újfent az eljárás vizsgálati fázisában történik, amikor ezek az információk az ügyészségen és esetleg az érintetteken kívül senki másra nem tartoznak. Most is (mint annyiszor) az ügyészség hallgat. No nem magával az adott üggyel kapcsolatban, mert arról hivatalosan annyit mond el, amennyit szükségesnek vél, és amennyi belátása szerint nem veszélyezteti a vizsgálatot – és ez így rendben is van. A kiszivárogtatással kapcsolatban hallgat. Nem áll ki (mint ahogyan sohasem tette), hogy egy azonnali vizsgálat beindítását bejelentse a kiszivárogtatás forrásának azonosítására. Még csak el sem ítéli azt. És mert nem áll ki, és a vizsgálat mindannyiszor elmarad, az azonosítatlan és soha meg nem büntetett források legközelebb is forró dróton tárják a sajtó elé információáradatukat. Azt és annyit, amennyivel pillanatnyi céljuknak megfelelően manipulálhatják a közvéleményt.

Justitia szeme nemcsak be van kötve, de – ezekben az esetekben legalábbis – vak is! Nem látja, mekkora árnyékot vet saját függetlenségére, pártatlanságára, a jogállamiságra!