Kampány

Egyetlen téma sem uralja a választási kampányt, a pártok ellenfeleik pocskondiázására összpontosítnak konkrét elképzelések helyett. Holott 2004-ben és 2008-ban másképp festett a helyzet.

4 éve a pártok még egymásra licitálva a Mikulást játszottak: minél nagyobb közbérek, nyugdíjak, szociális juttatások stb. Szerencsére most nem találkozni hasonlóval, nem is nagyon lehetne, amikor Európában sokfelé tombol a gazdasági válság, amely az EU-s együttműködés elvét is feszíti. Még az USL is visszafogott, noha ellenzékből még nagy volt az ígérgetés – ezek nagy részét nyilván nem tartotta be, s a lakosság tejbe-vajba való fürösztését már a választások utáni időkre sem hangsúlyozzák. A 2010-es megszorításokkal azonosított PDL pedig eleve nem említhet ilyesmit.

2004-ben az egykulcsos adó és a korrupció uralta a kampányt. A korrupció most is főtéma lehetne, hiszen évekkel az EU-s csatlakozás után – az utóbbi idők komoly előrelépései ellenére, amikor néhányan a politikai és üzleti élet „nagyjai” közül a rácsok mögé kerültek – a brüsszeli ország-jelentésekben továbbra is a korrupció Románia rákfenéje, s a nyári viharos események után a következő ország-jelentés is katasztrofálisnak ígérkezik.

Holott immár nemcsak a korrupció, hanem a demokrácia és a jogállamiság sorsa is központi szerepet kaphatna, hiszen lényegesen befolyásolja országunk és az EU viszonyát. Mircea Diaconu esete újabb olaj a tűzre, mivel a szenátus ellentmondott a legfelsőbb bíróság végleges döntésének és az alkotmánybíróság egyöntetű határozata kellett a törvény érvényesítéséhez.

Csakhogy Ponta olyan alkotmánymódosítást javasolt jövőre, mely szerint kétharmados többséggel a parlament felülbírálhatja a talárosok döntését. 2003-ban ezen kitételt éppen az EU nyomására törölték az 1991-es, Iliescura szabott alkotmányból, Európában a törvény – és mindenekelőtt az alkotmány – ugyanis kötelező, a politikum nem állíthat fölötte, kétharmados többséggel sem.