Keleti szél

Újabb nagy próba elé állította a budapestieket a napokban zajlott Kínai–Közép-Kelet-Európai Csúcs. A 15 európai ország képviselői és a kínai miniszterelnök csúcstalálkozója a magyar fővárosban a keleti nyitás jegyében zajlott három napig, és a hírek szerint inkább csak füstje volt nagy, nem a tüze. A nemzetközi média nem nagyon foglalkozott az eseménnyel, a kínai televízió pedig 3 percben intézte el a hírt.

Kétségtelenül fontos dolgok kerültek terítékre. Matura Tamás Kína-kutató szerint térségünkben az utóbbi években „megnőttek a várakozások a majdan beözönlő kínai tőke, és az azzal járó fellendülés kapcsán”. Kína is szerette volna mélyebbre fűzni a gazdasági kapcsolatait errefelé. Alapvetően a mostani csúcstalálkozó is erről szól: Kína új üzleti, befektetési, kereskedelmi lehetőségeket keres, miközben a KKE-országok mind a saját keleti nyitásukat próbálják eladni Pekingnek, azt hangoztatva, hogy ők lesznek majd a nyugatra terjeszkedő Kína kelet-európai bástyái. Az első, a mostaninál akkor még jóval kisebb Kína–Közép-Európa találkozóra 2011-ben, Budapesten került sor; ennek a találkozónak az eredményeként jött létre 2012-ben a 16+1. Azóta minden évben van egy miniszterelnöki csúcs a tizenhat KKE-ország és Kína között. A kormányfői találkozó mellett a másik állandó rendezvény az üzleti fórum, ahol akár több száz kínai és kelet-közép-európai vállalat képviselői találkozhatnak egymással az üzletkötés reményében. Számos egyéb területen is új együttműködési hálózatok alakultak ki, létrejött a két fél agytrösztjeit összefogó fórum, az egyetemi vezetők és a helyi önkormányzatok rendszeres találkozója, vagy éppen a kínai orvoslást is népszerűsítő egészségügyi együttműködés. A múltbéli tapasztalatok alapján az ehhez hasonló Kína–KKE csúcstalálkozókon jellemzően elnagyolt, kidolgozatlan politikai szlogenek születnek.

Ezek elsőre jól hangzanak, de kézzelfogható eredményeket nem mindig hoznak: jellemző, hogy az első, 2011-es csúcs alkalmával bejelentett egymilliárd dolláros kínai–magyar hitelkeretből (egyelőre) semmi sem lett; ahogy van olyan gyárépítési beruházás is, ahol az első kapavágás sem történt meg a hat évvel ezelőtti bejelentés óta. Egyes sajtóértesülések szerint a Budapest–Belgrád vasútvonal esetében mégis hozhat valamiféle előrelépést a csúcs. A rendkívül drága, 160 kilométerre 750 milliárdba kerülő vasútnak az utóbbi években a kínai–magyar együttműködés egyik zászlóshajójává kellett volna válnia. Ám a beruházásnak a vonal alacsony kihasználtsága miatt nem sok értelme van, ráadásul az Európai Unió korrupciós és uniós szabályszegés gyanúja miatt vizsgálódik az ügy körül.

A kapcsolat fejlődését azonban konkrét számok is sejtetik: a magyarországi ingatlanvásárlási statisztikák alapján csupán a tavalyi évben 1200 lakást vásároltak kínai állampolgárok hazánkban, többségüket Budapest belső kerületeiben. Ez Matura Tamás Kína-szakértő becslése szerint azt jelenti, hogy akár hetvenmilliárd forintot is befektethettek a magyar ingatlanpiacba egyetlen év alatt, ami tízszer annyi, mint például a nagy médiavisszhangot keltő elektromosbusz-gyárra költött összeg.

Fújdogálnak hát a keleti szelek Európa ezen részén, és régóta nem láttak a magyarok annyi ötágú csillagos vörös zászlót a Lánchídon, amennyit a napokban tűztek ki. Mi, fővárosi lakosok, szokás szerint, ezúttal is csak egyetlen dolgot tapasztalhattunk: a totális káoszt. A napokban Budapesten a leggyorsabb közlekedési eszköz a gyaloglás lett. A busz nem jött, ha jött elterelték, a belvárost lezárták, sok helyen még gyalogosan sem lehetett átjutni. És persze majd jön az utóhatás sem: ha eddig népszerű volt Budapest a távol-keleti turisták körében, na most majd... A turistabuszok tucatjai a kijelölt buszsávban bénítják a tömegközlekedést, a turista-csoportok – 30-40-es létszámban – úgy közlekednek a keskeny járdákon, hogy ott már senki nem jut szóhoz, nemhogy lépéshez. A mindent elárasztó, gagyi kínai árukról nem is szólva.

Nem mindenkinek hoz tehát felüdülést a keleti szél... Persze, mi buták vagyunk, nem értjük, békaperspektívából látjuk a világ nagy és fontos dolgait. De talán lesz benne valami jó is... idővel.