Kezdet

Odáig jutottunk jobb sorsra érdemes – számunkra is kiutalt – hazánk mai zavaros valóságában, hogy egy magát függetlennek tartó szenátor komolyan azt javasolta: gondjaink-bajaink csak akkor oldhatók meg, ha a kormány élére a pátriárkát hozzuk.

Mondhatta volna az Istent is, de azt nem merte.

Mint ahogy azt sem merné senki javasolni, hogy ha már itthon nem találunk egy épkézláb, rátermett miniszterelnököt, importáljunk egyet, elvégre volt már példa arra Románia történelmében, hogy királyt importáltunk, s ha jól meggondoljuk, ezzel a lépéssel történt a modern Románia megalapítása.

Egyébként is, ha futballistákat hozhatunk be, futballbírókat, miniszteri tanácsosokat, választási szakembereket, vállalatigazgatókat, mérnököket és tudósokat, miért lenne pont ez elképzelhetetlen.

Pénzügyeinket, lassan-lassan már az ország politikáját is – már régóta a csodának tartott vagy sokat szidott és ócsárolt Nemzetközi Valutaalap tanácsaira, parancsára intézik, ami mégiscsak jó abból a szempontból, hogy vannak, akik körmükre nézzenek az európai pénzeket és az adófizetők pénzét kezelő bukaresti uraknak.

Legalább ennyi.

Mert egyelőre nem látszik semmi kilátás arra, hogy saját erőből kibontakozzon előttünk a kiút.

Az ellenzék bizalmatlansági indítványa félresikeredett, pedig olyan időben nyújtotta be, amikor a társadalmi elégedetlenség már a tetőfokára hágott, a kormányban való bizalom a minimálisra csökkent, s még kormánypárti körökben is sokan örültek volna a Boc-kabinet bukásának.

Most újabb bizalmatlansági indítvány közeledik, amely szintén megbuktathatná ezt az inkompetens kormányt, esély erre azonban alig mutatkozik, mindenesetre kevesebb, mint az előző esetben, már maga az ellenzék sem reménykedik a sikerben, s lépését csak jelzésnek, figyelmeztetésnek szánja.

A tanügyi törvény kormány általi felelősségvállalása miatt benyújtott indítvány sorsa nem azért pecsételődött meg már pólyájában, mert nagyvonalakban nincs igaza az ellenzéknek, hanem elsősorban azért, mert az RMDSZ nem szavazhat egy olyan törvény ellen, amely számára engedményeket jelent, némi előrelépést a nemzetiségi oktatásban.

Maga a törvény azonban egészében olyan tökéletlen, hogy a következő hatalom, bármilyen is legyen, azonnal kénytelen lesz megváltoztatni, s nem azért „ a borzalomért” és „nemzetellenességért”, amit innen is onnan is emlegetnek, hogy a magyar gyerekek a történelmet és a földrajzot magyar iskolákban magyarul tanulhatják, hanem azért, mert nem jelent többet toldó-foldó álreformnál.