Ki állja a számlát?

Felelősségvállalással fogadtatta el a Bolojan-kormány a parlamentben az első reformcsomagot, amely komoly megszorításokat tartalmaz. Nagyvárad egykori polgármestere lefaragja a közkiadásokat, befagyasztja a közbéreket és nyugdíjakat, áfát, illetve adókat és illetékeket emel meg. Az új kormány kényszerpályán halad.

Bolojan kezdeti intézkedései inkább a fűnyíró taktikához hasonlítanak, a megszorító intézkedések árát a társadalom széles rétegei fizetik meg. Holott nem a társadalom taszította az országot a szakadék szélére, hanem az előző PSD–PNL-kormányok és azok vezetői.

A minap a sajtó kiderítette, hogy a pénzügyi tárca és titkosszolgálatok tavaly augusztus óta hatszor figyelmeztették Ciolacu kormányfőt és Iohannis államelnököt, illetve Ciucă előző kormányfőt és parlamenti elnököt, hogy a kampányidőszak felelőtlen közpénz-pazarlása a csőd szélére sodorja Romániát. Lehet, maguk a titkosszolgálatok szivárogtatták ki a sajtónak a jelentéseket, hogy mossák a kezüket: mi időben figyelmeztettünk, a döntéshozók azonban nem tettek konkrét lépéseket, a felelősség őket terheli. Tavaly például 65 milliárd lejt (13 milliárd eurót) költöttek el a kormány sürgősségi alapjából olyan kiadásokra, amelyeket semmilyen sürgősség sem indokolt volna. A miniszteri felelősségvállalás törvénye szerint szabadságvesztéssel büntethető, ha rossz szándékkal valótlan adatokat mutat be a parlamentnek vagy az államfőnek.

Politikai szempontból a felelősséget – első ízben 1989 után – azok a pártok vállalják, akik a kárt okozták, vagyis a PSD és a PNL. 

Az új kormány és a sajtó számos állami intézményt talált, melyiknek fő tevékenysége a közpénz pazarlása. A Salrom igazgatójának amúgy is indokolatlanul magas bére például potom havi 6000 lejjel növekedett a parajdi tragédia után! A csőd szélén álló Romsilva állami vállalat vezérigazgatója havi 40 ezer (!) lejes fizetést zsebel be, s a vezetőség többi tagja is több tízezret kap, nyugdíjazásnál pedig horribilis prémiumot! A szintén gazdasági válságban lévő vasút és az országos légitársaság vezetői szintén mesés pénzügyi jutalmakban részesültek. Maga a kormányfő is olyan zsírosan fizető állami bizottságot leplezett le, amelyet Ciucă kormányzása idején hoztak létre, s tagjai havi három ülésért egy miniszteri fizetést kapnak. Azt sem tudni, hogy kik ülnek benne, Ciolacu ugyanis titkosította tagjainak a nevét! Bolojan szerint ez is egyike azoknak az abszurd helyzeteknek, amelyeken a következő megszorító csomagban változtatni fognak – amikor a parlament összeül, mert törvénymódosítás szükséges.

A PSD–PNL-tengely a tengernyi bizottságot, tanácsot, szabályozó testületet és az állami vállalatokat politikai klientúrájuk kielégítésére használja, azon keresztül talicskázzák ki a közpénzt magán zsebekbe különféle kiváltságok leple alatt. A két párt szerkezetileg éppenséggel a közpénzre kiéhezett országos politikai klientúrákra épül. Bolojan piócáknak nevezte azokat a politikai alapon kinevezett vállalatvezetőket, akik úgymond közpénzeken élősködve hatalmas béreket szavaztatnak meg maguknak. A miniszterelnök úgy néz ki, hogy eltökélt a „szuper-közalkalmazottak” felháborító kiváltságai felszámolására, Nagyváradon ugyanis ezt tette korábban. Romániában ráadásul a közalkalmazottak bérezési szintje jelentősen meghaladja a privát szféráét, számos olyan pótlékokban részesülnek, melyekről a privátban dolgozók álmodni sem mernek, a tengernyi szabadnapról és a lényegesen hosszabb szabadságról nem is beszélve.

Az ország jelenlegi helyzetében az első lépés a költségvetési hiány gyors kezelése, különben az államcsőd veszélye is fennáll. Az adóemelés gyorsan hat, miközben a különféle privilégiumokat hosszas parlamenti eljárással lehet csak felszámolni, számos törvény módosításával. A hurok annyira szorít, hogy jóformán nincs más alternatíva.