Ki az a Dzsingelbell?

Elmúlt advent első vasárnapja. Megkezdődött a várakozás. Neve van a vasárnapoknak: bronz, ezüst, arany... Minden üzlet nyitva tart, itt a nagy roham. A bevásárló központokban és a nagyobb boltokban végtelenítve szól a karácsonyi zene.

– Mama, ki az a Dzsingelbell? – kérdezi a pénztárnál a sorban előttem egy kisgyerek.

– Az az angyal neve angolul – válaszolja bizonytalanul az anyuka.

A kirakatok villódzó fényei vakítanak, mindenütt hiteleket kínálnak, hogy minél drágább, fényesebb ajándékot vegyünk egymásnak. Fekete péntek, sőt szombat és vasárnap is van, amikor mindent olcsóbban megvehetünk – állítólag –, így aztán Amerikában, újabban nálunk is egymást tapossák az emberek a boltokban. Statisztikák bizonyítják, hogy ilyenkor a lakosság több mint fele eladósodik, egész évben nyögi majd a karácsonyi ajándékozási versenyt. A legtöbben műszaki cikkeket, ékszert, drága ruhadarabokat ajándékoznak, a fő, hogy jó drága legyen. Mert a szeretetet forintban/lejben mérik.

Emlékszem, gyermekkoromban csupa hasznos, szükséges dolgot, apróságokat kaptunk karácsonyra. Meleg zoknit, sapkát, ha arra volt szükség, esetleg télikabátot, bakancsot. Ha volt mellette egy tábla csokoládé, vagy egy narancs, az már a dolgok netovábbja volt. A legnagyobb becse azonban a magunk készítette apró ajándékoknak volt, anyánk finom vacsorát főzött, együtt énekeltünk a karácsonyfa alatt – az angyalt nem hívták Dzsingelbellnek, inkább a kiskarácsony-nagykarácsony és a pásztorok voltak divatban.

Szerető családban nőttem fel, de ilyenkor a szeretet is hatványozódott, felhőtlen, örömteli napok voltak ezek – a szegénység ellenére. Karácsonykor templomba mentünk, hálát adtunk, hogy várakozásunk nem volt hiábavaló.

Mit is vártunk akkor? És mit várunk ma? Akkoriban a karácsony Jézus születéséről szólt, Őt várta a világ az advent négy hetében, az Ő érkezését ünnepelte december 24-én.

Ma az advent a vásárlásról, az egymásra licitáló költekezésről, a túlzott elvárásokról szól. A Mikulás már nem hoz virgácsot a rakoncátlan csemetéknek, nehogy megsértse érzékeny, szabadon szárnyaló lelküket. A karácsonyfa alá pedig tablet vagy okostelefon kerül, amelyet aztán egész este szótlanul lehet nyomkodni, ellenni egymás mellett, de nem egymással.

Adventus Domini – az Úr eljövetele. Erre kell várnunk karácsonykor. Mert aki nem Jézust, a feltétlen és mérhetetlen szeretetet várja, annak számára nincs advent és nincs karácsony. Csak fényes kirakatok talmi csillogása és a végtelen belső sötétség. És a Dzsingelbell...