Ki tartsa el a mamát?

A kormány beterjesztette a nyáron életbe lépett szülőtartásról szóló törvény módosítási javaslatát. Eszerint nemcsak a rászoruló szülő, hanem az a magánszemély vagy intézmény is követelhet költségtérítést, amely a felnőtt korú gyermek helyett gondoskodik a rászoruló idős szülőről – tájékoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az MTI-t. Közleményükben hangsúlyozták: a szülőtartás célja a rászoruló idősek védelme; az idős vagy rászoruló családtagokról gondoskodás pedig „erkölcsi és alkotmányos alapelv”. (A társadalombiztosítás már nem – szerzői megj.) A rászoruló szülőknek eddig is jogukban volt pert indítani felnőtt gyermekük ellen a járási hivatalon keresztül a tartási követelésért. A változás az, hogy nemcsak a rászoruló szülő, hanem az a magánszemély vagy intézmény is követelhet költségtérítést, amely a felnőtt korú gyermek helyett gondoskodik a rászoruló idős szülőről.

A minisztérium azt írta, a magyar állam „biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak”. Ahogy azonban a gyermeknevelés felelősségét, az idős szülőről gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, mert annak első számú felelőse a család – fűzték hozzá. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a szülőtartás, mint méltányos jogintézmény nem veszélyeztetheti a nagykorú gyermek vagy családja megélhetését. Az ellátás költségeit csak attól lehet kérni, aki anyagi helyzete alapján képes megsegíteni szülőjét. Nem köteles a szülőjét eltartani az, aki ezzel saját vagy gyermekei tartását veszélyeztetné – közölte a tárca.

Kitértek arra is, hogy a kormány célja az időseknek nyújtott intézményes ellátás minőségének és a szakápolás feltételeinek további javítása, az erre fordított források bővítése. Az állam továbbra is gondoskodik az erre jogosult rászorulók szociális ellátásáról. Az állam által az időseknek biztosított nyugdíj, anyagi és egyéb szociális ellátások változatlanul megmaradnak – olvasható a közleményben. Változatlanul? No, akkor nagy bajban vagyunk!

Az azóta megszavazott jogszabály általános felháborodást váltott ki a magyar társadalomban, már nyáron hatályba lépett változata is, amely szerint a szülőnek kellett perelnie gyermekét a tartásdíjért. Megosztó, családromboló, igazságtalan törvénynek nevezték – és ezúttal nemcsak a baloldali média „kötekedői”. A törvénymódosítás azért is érdekes, mert megváltoztat egy, a generációk között régóta élő megállapodást. Ugyanis a társadalombiztosítás éppen azért jött létre, hogy az idősek eltartásának terhét levegye a családok válláról. A változtatással pedig a fiataloknak és középkorúaknak az eddig megszokott járulékok fizetésén felül, az eltartási kötelezettségüknek is eleget kell majd tenniük, arról nem is beszélve, hogy ha gyermeket is nevelnek a családban, akkor még róluk is gondoskodniuk kell. Márpedig a rohamos népességfogyás tény, amely ellen a családtámogatási intézkedések keretében több zsák pénzt költ el az állam. A CSOK azonban önmagában kevés az otthonteremtéshez, azt hitellel is ki kell egészíteni. Bármekkora adókedvezményt is kapna, egy három gyermeket nevelő családot, ha hiteleit is fizetnie kell, a szülőtartás végképp ellehetetleníti.

A hagyományos családmodell a rendszerváltás után Kelet-Európában is megszűnt. Régen több generáció élt együtt, az öregek gyermekeik, unokáik körében élték le utolsó éveiket is, úgy haltak meg, hogy szeretet és gondoskodás vette őket körül. A fiatalok számára nem volt undorító az öregség, hiszen nem létezett az örök fiatalság és szépség kultusza, az öregek és csúnyák is értékesek voltak.

Ma már a gyengülő, esetleg beteg öregnek nincs helye a családban. Akadályozza modern életvitelüket, ellentmond a trendeknek, a fiatalokban megrendíti az örök szépségbe és tökéletességbe vetett hitet. Otthonba vele! Ma már az idősek többsége nyugdíjas otthonokban lakik, a család csak akkor látogatja, ha éppen nincs olyan program, vagy mozifilm, ami „felülírja” a mamát. Egyedül vannak, egyedül halnak meg. Legfeljebb egy ápoló fogja a kezüket haldoklás közben – ha akad ilyen, vagy hajlandó rá, hogy megtegye. Ha nem, hát marad a magányos agónia. Nincs kitől búcsúzni.

Öregnek lenni nem jó dolog manapság. És ha az ember még beteg is, végképp magára marad. Ha kevés a nyugdíja, perelje be a gyermekeit. Ha nem pereli be, majd megteszi helyette az intézmény, ahol testi szükségleteit – többé-kevésbé – kielégítik, a lelkével meg nem sokat törődnek.

Persze, ezek után végképp nem fogják látogatni. Kíváncsi-e a mama vagy papa állapotára a gyermek, akit havonta végrehajtanak, hogy őt eltartsa? Nem. Alig várja, hogy szülője végleg lehunyja szemét. És akkor még el is kell temetni, mert a katolikus egyház megtiltja az urna otthoni őrzését.

Az a gyermek, aki önként nem törődik szülőjével, hálátlan – mondja ki a törvény. Igaz. De az idős ember, ha netán akkora nyugdíja van, hogy marad neki belőle valami, rendszerint gyermekeinek, unokáinak adja. Mert ő még szeret, és a pénzért viszontszeretet remél. Többnyire hiába, sajnos. Szülőtartásként a fizetésed felét is elperelhetik. Mit szólnál hozzá, kedves olvasóm?

Nos, az én fiam külföldön él, és én nyugdíjas otthonba fogok menni, ha nyugdíjba megyek – már ha megérem... Ő felajánlotta már segítségét. De nem fogom elárulni, hol lelhető fel gyermekem, ha bárki is perelni akarja. És a többség így gondolja.

Mert szerintem egy végigdolgozott élet nyomán nem ő felelős értem. Hanem azok, akik többet keresnek a munkámon, mint én magam. Igen, az általam és a munkáltatóm által befizetett járulék másfélszerese annak a bérnek, amit én megkapok.

Ne a gyermekem tartson el. Hanem az a társadalom, amelyet én tartottam és tartok el jelenleg is.