„Ki volt az az idióta?”

Az internetet, meg az azon elérhető közösségi oldalon megjelenő számtalan véleményt (nyilván csak egy részüket, az egész elolvasására, megemésztésére nincs idő és mód) rendszeresen követő olvasó  – ha csak nincs szilárd, egyéni, kultúrájából, tapasztalataiból, tanulmányaiból stb. származó meggyőződése – nehezen igazodik el a mai világ dolgaiban.

Nem csoda: a világ elképesztően bonyolult és ellentmondásos.

Mellesleg a társadalom, az emberek közötti viszony alulírott szerint a korhoz képest mindenkor ilyen bonyolult volt.

De szálljunk le az okoskodás, filozofálás magasságából a mára, hogy közelebb jussunk a címben jelzett kérdéshez: „Ki volt az az idióta?”

A katolikus (jelentése: egyetemes, általános, tartalmazza a protestáns vallásokat is az ortodoxszal szemben) húsvét első napján a temesvári reptéren, Románia nyugati részének legnagyobb, legjelentősebb légikikötőjében az éjfél közeli órájában várják a nap utolsó, Frankfurt-Hann felőli járatát.

A németországi Majna-menti Frankfurt Európa egyik legjelentősebb – előkelő – légikikötője, innen is indulnak a tengerentúli járatok, a várostól messzebbi Frankfurt-Hann a low cost, alacsonyabb tarifájú, Európán belüli járatok induló, érkező reptere.

Szóval várakozunk. Aki itt van, tudja – tudni véli –, mikor kell érkeznie a gépnek.

A repülő azonban nem igazodik az atomórához, vagy egy akár pár perces eltéréssel működő közönséges időmérőhöz sem; hamarabb az előírtnál ritkán, később azonban sokkal gyakrabban érkezik.

A temesvári reptér új, az érkezési oldalnak szánt modern, csupa üvegfalu épülete mondhatnám remek alkotás, szerintem a XXXI. századnak készült, sokkal nagyobb, tágasabb, mint amilyet a mai kor megkívánna. Legyen, gondolni kell a jövőre.

De addig, talán mindenekelőtt a jelenre.

A nagyjából L alakú hatalmas váróteremben (amelyben, dicséretes módon, a temesvári és aradi egyetemek design-szakos hallgatóinak divatkreációit, festményeit állították ki, hadd töltse gyümölcsözően a várakozó közönség az idejét) halk és kellemes zene szól, a csöndet időnként a hangszórókban elhangzott, nehezen érthető szöveg szakítja félbe arról, hogy ne hagyjunk, biztonsági szempontból, csomagokat felügyelet nélkül. Jogos: ilyen gazdátlan csomagok már számos katasztrófa, robbantás előidézői voltak a Föld számos repterén.

Egyszer sem hangzott el, hogy a Frakfurt-Hann felőli gép (a nap utolsó járata) mikor érkezik.

Pedig késett, s a várakozókat, talán (rosszul tudnám?) ez érdekelte volna elsősorban.

Ha nem, hát nem, nézzük az érkezéseket feltüntető elektromos (elektronikus?) táblát.

Azt írja, a frankfurti járat 21.30-kor landol.

Az érkező vendéget „feladó” azt üzente, hogy 23.30-kor száll le a repülő a temesvári röptéren.

Uramisten.

Kérdem a reptér érkező csarnokának közelben posztoló biztonsági emberét, hogy mi van?

Minden rendben, mondja, csak a táblán feltüntetetthez két órát hozzá kell adni.

„La ce sus?” (Mire fel?), jut eszembe az egykori, kollégától hallott fordítással élve: hát hol élünk? Ki az az idióta, aki ezt a baromságot eltűri?

Hogy két óra plusz hozzáadandó, holott azt sehol semmi sem jelzi. Honnan tudhatná a romániai, temesvári reptér érkezési oldalán várakozó jámbor halandó, hogy két órát hozzá kellene adnia az érkezési időnek?

A történetnek még nincs vége.

A fölöslegesen óriási terminál L alakú csarnokának csak csekély részéből nyílik kilátás az érkezéseket feltüntető menetrend-táblára, ami kb. akkora, mint egy mai közepes (nem óriás) tévéképernyő.

E sorok (idős emberként meggyöngült látású) írója nem csak magából indul ki. Tanúnak hív egy jó szemű huszonéves fiatalembert. Aki nála valamivel, de nem sokkal távolabbról, kb. három méterről látta, tudta olvasni a (hibás adatokat feltüntető, a gépek érkezésére vonatkozó) táblát.

Hogy azt nem frissítették az aktuális helyzettel egyező (Németországból a mobiltelefonra interneten érkezett) adatokkal, üsse kő.

De mégis: jövőre Temesvár, Románia nyugati régiójának büszkeségére, Európa egyik kulturális fővárosa lesz.

Aminek számos részletkérdésre is ki kellene terjednie. Hogy mit mutat repülőterének érkezési táblája, feltétlenül.

Merthogy, ugye, oda, a reptérre, remélhetőleg, a kontinens és a világ illusztris személyiségeinek sokasága érkezik.

Addigra a légikikötő mai, primitív hibáira, tévedéseire, reméljük, megoldást talál.