Ma egy picivel – az ember számára aligha érzékelhetően – már rövidebb volt nap, mint a tegnapelőtti. Amit e cikk írója úgy fogalmazott meg, hogy kifele megyünk az évből. Ezután a nappal rövidebb lesz tájainkon, az északi féltekén. (A déli féltekén éppen fordítva.) Bár a nyár nagy része nálunk (reményeink szerint nem szörnyű kánikulával) még előttünk áll.
A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap–Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap északi félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez az időpont június 21-én van, és az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti. Pontos időpontját a csillagászati évkönyvek közlik világidőben (UTC).
A nyári napfordulóig a Nap delelési helye az égbolton délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja (következésképpen a legrövidebb éjszakát) az északi féltekén.
Akinek a fenti tudományos magyarázat túl bonyolultnak és érthetetlennek tűnne, hagyja figyelmen kívül.
A kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (jún. 24., éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót. A legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá. A nyári napfordulókor, június 21-én tartják meg az újpogány wicca vallás nyolc nagy ünnepének egyikét, a tűz ünnepét.
Tekintve, hogy a magyarok túlnyomó többsége az északi féltekén él, a magyar nyelv a decemberi napfordulót nevezi télinek és a júniusit nyárinak.
A ma használatos naptárrendszerünk a Föld Nap körüli éves keringését igyekszik összhangba hozni a naptári évben foglalt egész napok számával. A tavaszponttól tavaszpontig tartó, úgynevezett szoláris év hossza 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. A 365 naphoz négyévenként hozzáadott egy szökőnap 11 perc 14 másodperc többletet eredményez évenként; ezt az eltérést küszöböli ki a kerek százas évek korrekciója.
Ami azonban a lényeg: kifele tartunk az évből, ami majd december 22. táján fordul meg.
Ki tudja, mit érünk még meg akkorra...
Hozzászólások