Kilábalás a mélyből

Tombolnak az erdőtüzek Európa déli országaiban, Görögország néhány szigetéről turistákat kellett kimenekíteni. A kánikula birtokába vette Európát, a melegrekordok egymás után dőlnek meg. Hogy ez mennyire befolyásolja az európai túrizmust, az csak később derül ki.

A koronavírus-járvány jelentősen megviselte az európai túrizmust, 2020 és 2021 fekete évek voltak. Tavaly azonban az idegenforgalom kilábalt a járvány okozta válságból, az adatok egyértelműen erre utalnak. A tavalyi év első hónapjaiban szinte minden EU-s tagországban törölték a még 2020-ban bevezetett korlátozásokat. Uniós szinten a turistaszezon csúcsa július és augusztus, akkor érkezett a vendégek több mint egyharmada, derül ki az EU statisztikai hivatalának adataiból. A szezonalitás nyilván eltér országonként, Ausztria például az alpesi sí-üdülőiről híres, a vendégek nagyobb része a téli hónapokban érkezik, míg Görögország tengerpartjával vonzza a turistákat a nyári hónapokban.

Az előző évhez viszonyított növekedés ellenére az idegenforgalmi szektor mégsem érte el a járvány előtti csúcsot. A 2009-es gazdasági világválság után tíz évig töretlenül növekedett a túrizmus az EU tagországaiban, s a csúcsot 2019-ben érte el. Azután jött a járvány okozta mélyrepülés.

Tavaly az EU szállodáiban, panzióiban és egyéb vendégfogadóiban összesen több, mint 2,72 milliárd fizetett vendégéjszakát regisztráltak. Ebbe nemcsak a szó szoros értelmében vett turistákat számolják be, hanem azokat is, akik üzleti úton, vagy egyéb célból szálltak meg vendégfogadó létesítményekben. Uniós szinten a legtöbb turista belföldi, a külföldiek aránya 44%, természetesen jelentős eltérésekkel országonként. A következő táblázat a túrizmus alakulását, illetve a külföldiek tavalyi arányát szemlélteti:

Spanyolország visszaszerezte a járvány idején elveszített elsőséget, tavaly ismét az EU első számú idegenforgalmi célpontja volt, noha a 2019-es csúcsot nem sikerült utolérnie. Az ingadozás jelentős volt, mivel Spanyolország főleg külföldi turistákat fogad, jóval nagyobb arányban, mint belföldieket. Az átmeneti elsőség után Franciaország visszakerült a második helyre, ott a járvány okozta visszaesés kisebb volt, mint mediterrán szomszédjainál, gallföldön a túrizmus a meglehetősen nagy (EU-ban második legnagyobb) belföldi piacra alapul, a külföldiek aránya elenyésző. Németország épp, hogy megelőzte a szépséges Itáliát a dobogó harmadik helyéért zajló versenyben. Ezt inkább nagyszámú lakosságának és fejlettségének köszönheti, sokan járnak ugyanis országon belül üzleti útra, tudományos konferenciára, szakmai képzésre stb. Olaszország idegenforgalma fele-fele arányban függ a belföldi és a külföldi vendégektől. 

A tulajdonképpeni túrizmust leginkább a külföldi látogatók aránya szemlélteti. E téren Horvátország az egyértelmű Európa-bajnok, az országban eltöltött – fizetett – vendégéjszakák 91%-a külföldiek számlájára írható. Valamivel kevesebb, mint 4 milliós lakosságából kifolyólag a belföldi vendégek aránya eleve nem lehet túl magas a szépséges Adriát felkereső külföldiekkel szemben. Hasonló a helyzet a dobogó második és harmadik helyén, Görögország (84%) és Ausztria (70%) esetén is a kék tengerpartra vagy az Alpokba érkezők nagy többsége külföldi turista. Szlovénia (65%) is ide sorolható, akárcsak Portugália, Spanyolország és Bulgária is, mindháromban a vendégéjszakák kb. kétharmada külföldi vendégekre vezethető vissza, akik főleg tengerparti nyaralásra érkeztek. 

A balti Észtország és Lettország esetében (mindkettő összlakossága 2 millió alatti) a belső piac korlátoltsága nyilván szerepet játszik, a külföldi vendégek vagy kulturális turizmusért vagy alkohol-hétvégékre érkeztek, mindenekelőtt a skandináviai Svédországból és Finnországból, illetve Nagy-Britanniából a gyakori tengerjárókkal és olcsó repülőgépjáratokkal. 

Magyarország, Csehország, Szlovákia, Belgium és Hollandia esetében meglehetősen kiegyensúlyozott a helyzet, noha a belföldi vendégek aránya meghaladja a külföldiekét. Teljesen más a helyzet a skandináv országok esetében, Dániában, Svédországban és Finnországban a belföldi túrizmus a jellemző, a külföldiek aránya csupán annak a fele-egyharmada.

A sor végén Németország (17%), Lengyelország (16%) és Románia (14%) található, ahol a külföldi vendégek aránya a legkisebb. A lengyelországi és romániai idegenforgalmi nevezettségek belföldön ismertek és népszerűek, külföldiek számára viszont kevésbé vonzóak. E téren mindkettő tanulhatna magyar vagy cseh szomszédjától, a horvátokról nem is beszélve. Annak ellenére, hogy a közép-európai országok közül egyiknek sem sikerült utolérni a pandémia előtti csúcsot, Magyarország, Csehország vagy Horvátország idegenforgalmi ipara látványosan jobban teljesített, mint az előző évben. Amúgy csak Görögországnak és Hollandiának sikerült túlszárnyalnia a 2019-es csúcsot. A táblázat egyértelműen jelzi, hogy a legjelentősebb visszaesések a klasszikus turizmusra építő országokban voltak, legyen szó nyári vagy téli idegenforgalomról. A legtöbb külföldi turista Németországból származik, az ország egymagában adja a többi uniós tagországba érkező vendégek 28%-át, jóval többet, mint a második helyezett Hollandia (8,5%) vagy az immár EU-n kívüli Nagy-Britannia (7%). Legyen szó a mediterrán vidékről, az alpesi térségről vagy a többi közép-európai országról, a német turisták mindenütt az első helyen állnak.