Kis dolgokban nagyok

Az amerikai elnök megfelelő feltételek mellett kész találkozni Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel – derült ki azon a sajtóértekezleten, amelyet Joe Biden és vendége, a dél-koreai elnök, Mun Dzse In tartott pénteken a washingtoni Fehér Házban. Az eseményen Biden és Mun egyaránt azt mondta: céljuk, hogy megvalósuljon a Koreai-félsziget teljes atommentesítése.

Ha a Koreai-félsziget atommentesítése megvalósulna, az volna valami. Arkagyij Rajkin, az egykori, kitűnő „szovjet” humorista találóan így mondaná (magyarul): „válámi ván, dé ném áz igázi”.

A Koreai-félsziget, mint közismert, jó ideje, a koreai háború óta kettészakított, északra és délre. A déli fele az egykori ázsiai „kis tigrisek” egyike, virágzó gazdasággal (Samsung, KIA stb.), az északi az immár harmadik generációs, apáról fiúra öröklődő (buta) kommunista hatalom képviselőivel.

Észak-Korea jelenlegi teljhatalmú vezetője időről időre érdekes megnyilvánulásaival hívja fel a világsajtó figyelmét. Legutóbb azzal, hogy megtiltotta bizonyos férfi hajfrizurák viselését – állítólag 15 modell maradt elfogadhatónak –, a női sztreccs (nem tudom, helyesen írom-e le: testhezállót, a testhez szorosan simulót, az alakot kiadó modellt akarok mondani), meg a rongyos (térdeknél mesterségesen kivágott, kirongyosított) farmerek viselését tiltotta meg.

Az észak-koreai totum factum (kb: mindenható) határozatának bizonyos nézeteivel (horribile dictu!, írja fel az utókor számtalan tévedésem egyikének) magam is egyetértek, bár nem azonos kiindulópontból. A fene sem tudja (magam legalábbis nem tudom), hogy a mai korban miért „csípik” némelyek a kirongyosított, az eredetinél nyilván többe, minthogy plusz költségekbe kerülő farmereket. Valamikor – hála a sorsnak, elég régen – az volt a közfelfogás, tájainkon is: a foltozott ruha nem szégyen (ámbár valójában szégyen volt, merthogy a szegénységet jelezte), a piszkos viszont igen. A szegénység ellen nehezen lehetett (vagy egyenesen lehetetlen volt) védekezni, a piszkosság ellen viszonylag jól.

Cikkünkben azonban másról van szó. Lényegében a diktatúráról.

Amely adott korban megszabja a maga kialakította szabályai, törvényei szerint, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad, mit nem. És „kis”, látszólag jelentéktelen dolgokban, rendelkezésekben, állásfoglalásokban is lényeges üzeneteket képes közvetíteni.

A történelem számtalan példát szolgáltat ilyenekre.

Észak-Korea teljhatalmú urának a sztreccs-farmer viselésének betiltására vonatkozó rendelete nagyságrenddel meghaladja valódi jelentését, jelentőségét, a távol-keleti országban egy látszólag banális intézkedés lényegében sokkal többet jelent, mint ami.

Illyés Gyula írta volt le anno: „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van”.

Ahol pedig zsarnokság van, ott nem mennek jól a dolgok. Még tiltakozni is nehéz, olykor lehetetlen ellene.