Kisebbségi jelképek

Nicușor Dan államfő nem ment el az RMDSZ kongresszusára, holott korábban jelezte részvételét. Bármi is lett volna az utolsó pillanatban történt fordulat oka, távolmaradása keserű üzenet a magyarság számára, amely jelentős szerepet játszott választási győzelménél, Dan támogatottsága éppen a magyarok lakta vidékeken volt a legnagyobb.

Sorin Grindeanu ideiglenes PSD-elnök elment ugyan a kongresszusra, sőt, beszédében dicsérte a magyarokat, mégsem bírta elviselni a székely himnuszt, annak lejátszásakor tüntetőleg elhagyta az üléstermet. A PSD tisztújító kongresszusra készül, Grindeanu pedig a pártelnöki tisztséget célozza, miközben a szocdemek szavazótábora tömegesen pártol át az AUR-hoz. Rövid távú politikai számításról lenne szó, vagy tágabb tendenciáról?

Román oldalon sokan még mindig képtelenek elfogadni Székelyföld létét, és általában a kisebbségi jelképeket. Grindeanu ellenszenves gesztusa előtt alig pár nappal a kolozsvári Universitatea ultrái székely zászlókat tépkedtek le a Székelyföldön, a román állam pedig évek óta valós háborút visel a kisebbségi szimbólumok ellen, hallgatólagosan támogatva a magyarellenes fellépéseket. Az állami hatóságok megbírságolják a székelyföldi polgármestereket és újabban a sportegyesületeket is a székely zászló miatt, a mondhatni profi-magyargyűlölő Dan Tanasă (pontosabban az őt háttérből kötélen rángatók) pedig a román igazságügyben nyeri meg sorozatosan a pereket a magyar feliratok ügyében. Az úzvölgyi katonatemető meggyalázásakor a hatóságok szintén szemet hunytak, hat év után egyetlen tettest sem ítéltek el, holott randalírozásukat felvételek rögzítik, és szemtanúk vallomásai erősítik meg.

Románia nemzetállami szemlélete több mint 100 évvel Trianon után is képtelen elfogadni Erdélyt olyannak amilyen! Jelképes hadviselést folytat többnemzetiségű és többfelekezetű mivolta ellen. Az erdélyi városokban több felekezet templomai megtalálhatóak, az utcákon több nyelvet hallani. A Regát homogén román és ortodox, csupán Moldvában voltak kisebb római katolikus (csángó) és zsidó közösségek. Több mint száz év alatt a román állam szemében Erdély multikulturális jellege vörös posztó. Meglehetősen „sikeresen” három nagy és virágzó közösséget tűntetett el Erdélyből: az egykor majdnem milliós nagyságú zsidó, német és román görög-katolikus közösségekből alig maradt valami, egykori virágzó iskoláik, templomaik, kulturális és közösségi intézményeik üresen állnak. A magyar az egyetlen nagy közösség, amely megmaradt Erdélyben, tömegesen megőrizte identitását, fenntartja templomait, iskoláit, kulturális intézményhálózatát, és tudatosan jövőt épít. Nem azért, mert a román állam nem szándékozott felszámolni, mint a másik hármat, hanem azért, mert a magyarság ellenállt az úthengerszerű homogenizálási kísérleteknek. Bukarest több, mint száz éve uralja Erdélyt, de még mindig a Regát képére és hasonmására akarja alakítani. A magyar nemzeti jelképek nyilvános használata éppen ezt a konok ellenállást testesíti meg, egyértelműen jelezvén, hogy Erdély még mindig megőrizte másságának jelentős elemeit, s ezzel továbbra is eltér a Kárpátokon túli részektől.

A többségi nacionalizmus úthengerszerű erőltetése azonban veszélyes, s nemcsak az erdélyi magyarok számára, hanem a tágabb román társadalomra is és az ország hosszú távú európai elkötelezettségére, ahogyan azt a Călin Georgescu-jelenség üstökösszerű megjelenése és a hagyományos politikai pártok súlyos válsága bizonyítja.