Kiváltságok megnyirbálása

Nicușor Dan kihirdette a bírák és ügyészek nyugdíjazását megnyirbáló törvényt. Az államelnök aláírása aligha meglepő, ellenben meglepetésként érte az országot az Alkotmánybíróság múlt heti döntése, amely hatodik nekifutásra végre átengedte a Bolojan-kormány törvényét. Korábban ugyanis ötször halasztották el a döntést mondvacsinált ürügyekre hivatkozva, a közvélemény ezért nem számított semmi jóra, különösen, ha figyelembe vesszük a talárosok korábbi döntéseit.

A törvény szerint a bírák és ügyészek utolsó nettó fizetésük 70%-át kapják majd nyugdíjként, s nem utolsó bruttó bérük 80%-át, mint eddig. A nyugdíjkorhatárt pedig 15 év alatt fokozatosan 65 évre emelik. 

A bírák és ügyészek azonban körömszakadtig ragaszkodnak kiváltságaik megtartásához, több hónapja emiatt áll a bál. Hajszálnyi engedményre sem hajlandók, sőt, további bérpótlékot követeltek! A talárosok döntése nyomán pedig az igazságügyi függetlenség súlyos megsértéséről és az egész rendszer összeomlásáról beszélnek. Mintha attól, hogy a bírák és az ügyészek is ugyanúgy 65 évesen vonulnának nyugdíjba, mint minden más közalkalmazott – és nem 48-50 évesen –, sérülne az igazságügy függetlensége. Vagy ha a nyugdíjukat ugyanúgy számítanák ki, mint minden más közalkalmazottnak! A tervezett reform után is átlagosan havi 16 ezer lej (3200 euró) lenne a nyugdíjuk, jegyezte meg Ilie Bolojan, vagyis nagyságrendekkel nagyobb, mint a többi romániaié.

A kormányfő kihangsúlyozta, szerinte a privilégiumok lefaragása „az első lépés az emberek állam iránti bizalmát gyengítő méltánytalanságok felszámolása felé”. Azt is jelezte, hogy márciusban a katonák, rendőrök, csendőrök és titkosszolgálati alkalmazottak hasonlóan privilegizált nyugdíjazási rendszerét is ugyanúgy megnyirbálják.

Sikerül végre Romániának felszámolni a privilégiumokat? Lényegében ugyanaz a karhatalmi kaszt azok haszonélvezője, amely 1989 előtt jól ellátott külön bejáratú boltokkal és intézményhálózattal rendelkezett, a rendszerváltás után pedig „forradalmárrá” változva további kiváltságokban részesült, majd törvénybe foglaltatta azokat. Hasonló szerkezet Európában csak Oroszországban létezik.

Az égbekiáltó méltatlanság korrigálása nemcsak erkölcsi szempont (inkább követelmény), hanem társadalmi kényszer is. Miután a korábbi PSD–PNL-kormányok gazdaságpolitikája a csőd szélére taszította az országot, nem lehet elvárni, hogy a megszorítások csak az átlagemberre vonatkozzanak, az összehasonlíthatatlanul tehetősebbekre viszont nem. A közös teherviselés a demokrácia egyik alappillére. Másrészt a rohamosan elöregedő Románia aligha engedheti meg magának, hogy pályafutásuk és szakmai tapasztalatuk csúcsán lévő, 48-50 éves embereket nyugdíjba küldjön, amikor évente 300 ezren érik el a nyugdíjkorhatárt, de csak feleannyian lépnek be a munkapiacra!

Amennyiben sikerül lefaragni a többi kiváltságokat is, a Bolojan-kormány nemcsak a nyugdíjrendszert reformálja meg, hanem az egész ország társadalmi és hatalmi berendezkedését. Korszakos változás lenne. Kemény fába vágta a fejszéjét, borítékolhatóan fokozódnak a kormányfő elleni, már most is jelentős támadások.