Kivéve a gyevi bírót

Naponta nézem, hallgatom az Európa Unióról, annak tevékenységéről, határozatairól szóló híreket. Szinte nem telik el olyan nap, amikor azok között ne találnék kettős mércével hozottat. Amikor ugyanolyan „vétségért” elítélnek bizonyos országokat, másoknál viszont behunyják a szemüket. Magyarországot már egy évtizede elítélik a déli határán felépített, az illegális migránsokat feltartandó kerítés miatt, míg Lengyelország ugyanazért dicséretet kap. Pedig mindkét létesítmény ugyanazt, Európa lakosságát, kultúráját védi. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar állam saját költségén „követte el” a határzárat, míg a lengyeleknek anyagi térítést ígért az Európa Bizottság elnöke. Tette azt álnokul, szemrebbenés nélkül dicsérve miniszterelnök barátját. Szóval, migránsfeltartó kerítés nem kell, csak ha Brüsszel-hű kormányú országról van szó. 

Az oroszországi kőolaj- és gázszállítmányokkal kapcsolatban Magyarországot és Szlovákiát folyamatosan támadják, mert az energiaszükségleteiket (más lehetőség nem lévén) az orosz import biztosítja. Mindkettőt avval vádolják, hogy ezzel az orosz hadigépezet működését támogatják. Most viszont kihullt a csontváz a szekrényből. Amikor az amerikai elnök bejelentette, hogy teljes embargót rendel el az orosz kőolajra, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse Putyin elnököt, több EU-tag (közöttük a legjelentősebb Németország) is engedményért folyamodott az Egyesült Államokhoz. Kiderült, hogy a kőolajfinomító üzemeik folyamatosan orosz nyersanyaggal dolgoztak és dolgoznak továbbra is. És erről nem tudott az Unió vezetősége, miközben az Oroszország elleni huszadik megszorító csomag kidolgozásán fáradozik? A csomagokban szereplő oroszimport-tiltások elvileg minden tagállamra vonatkoznak. Kivéve… 

És szinte nem telik el hét, hogy valamelyik nyugat-európai államban ne történjen valamilyen erőszakos bűncselekmény. Késelés, gázolás, lövöldözés. Nemrég egy angliai vonaton menet közben késelt meg valaki tizenegy személyt. Legutóbb egy francia szigeten egy szintén migránshátterű elkövető Alahu Akbart! kiáltozva hajtott a tömegbe. A világon mindenütt terrorcselekménynek nyilvánították volna a két esetet. Kivéve ott, ahol a lakosság figyelmét el akarják terelni a migrációs politika katasztrofális következményeiről. Elsősorban az EU tagállamaiban, ahol még mindig napirenden szerepel a kötelező migránsbefogadási kvóta kérdése. 

És hát itt az Unió új tagfelvétele is. A Nyugat Balkán államai évtizede kérik felvételüket, minden tárgyalási feltételt teljesítettek, mégsem terjesztik felvételi kérelmüket a parlament és a bizottság elé. Közben Ukrajna, amely fényévnyi távolságra áll az EU-s feltételek teljesítésétől, s kétséges kimenetelű háborúban is áll, már megkapta az ígéretet, hogy 2028-ban felvétetik a tagok sorába. Nem számít sem az ukrán igazságügy függetlenségének az eltiprása, sem a mérhetetlen korrupció (még az aranyozott illemhely sem!), sem az ellenzék elhallgattatása, sem a kisebbségi jogok lábbal tiprása. Ő mindezek alól a kivétel. 

Az ebben az írásban többször használt kivéve kifejezésről nekem az a Mátyás királyról szóló legendatörténet jut eszembe, amelyben országjárása közben Gyevi faluban konfliktusba került a falu bírájával. A basáskodó tisztségviselő meg akarta leckéztetni az álruhában a faluba látogató uralkodót. Szerinte a törvények, rendelkezések mindenkire vonatkoznak, kivéve a gyevi bírót. A rege szerint Mátyás kiválóan megtanulja a bíró „leckéjét”, a falu lakosságának kiváltságokat ad, kivéve a bírót. 

Nem hiszem, hogy a magyar mondavilág ezen gyöngyszeme valaha a brüsszeli önkényesen basáskodó hölgyek-urak fülébe eljut. De mi, hétköznapi közemberek (mint a mindenkori Gyevi lakói) reméljük, hogy egyszer majd a saját bőrükön megtapasztalják a bíró történetében megbúvó igazságot.