Kivonulás

Csütörtökre virradóra kivonult Irakból az amerikai csapatok utolsó harcoló dandárja Kuvait felé, ahonnan 2003-ban bevonultak – jelentette az NBC amerikai televízió és a nemzetközi sajtó. 

A hír valóban szenzáció, noha nem jött váratlanul, hisz Obama amerikai elnök már választási kampánya során ígéretet tett a csapatkivonásra. Azért a közép-keleti ország, az egykori Mezopotámia nem marad amerikai fegyveresek nélkül: félszázezer katona marad, bár feladatuk nem a harci műveletekben való részvétel, hanem a tanácsadás, az iraki fegyveres erők kiképzése lesz.

A kivonulás többnyire éjszaka zajlott, és nem hasonlított a győztesek diadalmenetére, mintegy jelképezve: az iraki háború nem volt egy sikertörténet. Pedig 2003 tavaszán, amikor megkezdődött, amikor Szaddám Huszein rendszerének megdöntése volt az első, hamarosan teljesített cél, annak tűnt. Azután azonban nehéz évek következtek mind az irakiak, mind az amerikai és a velük szövetséges erők számára. Az amerikaiak ugyanis nem maradtak egyedül: Nagy-Britannia és további közel negyven (!) ország fegyveres erői támogatták őket. A hétéves harcok, terrorakciók, robbantások során mintegy 4500 amerikai, közel 300 szövetséges katona – köztük három román – esett el, az iraki hadsereg halottainak számát mintegy harmincezerre, a polgári áldozatokét hetvenezernél többre becsülik, a sebesültek száma óriási, az anyagi károk szinte felmérhetetlenek. S ha kezdetben az Egyesült Államok közvéleménye a háború mellett volt,  mindössze három év után, a növekvő veszteségek és az irdatlan költségek láttán már az amerikaiak háromnegyede úgy vélte: hiba volt Irak megtámadása.

A 2003-as invázió okairól könyvtárnyit írtak össze (a „hivatalos” változat: Irak atomhatalommá válásának megakadályozása, a terrorizmus elleni harc, az ország demokratizálása stb.), sokak szerint az iraki olaj áll a háttérben. Ami tény: Irak belpolitikai helyzete ma is ingatag, a márciusi parlamenti választások nyomán ma sincs kormány, az egykori mesés Bagdadban szögesdrót-akadályokkal és betonfalakkal próbálják útját állni a terroristáknak, a vendéglők golyóálló ablakokkal reklámozzák magukat.

Irak újabb példa arra, hogy a háború nem lehet kiút. De ki tudja, mikor ismeri fel ezt az emberiség?