Kompetencia

Mi is az a komptencia? Szóként, fogalomként semmiképpen sem magyar, eredeti, latin jelentéseként egyrészt illetékességi hatáskört, jogosultságot, másrészt szakértelmet, hozzáértést, alkalmasságot jelent. Nos, az ország első embere, az államfő a hazai érettségit követően ebben az ügyben szólalt meg. Egy államfőnek („természetesen”, nemdebár) mindenhez kell értenie, sőt a legmagabb szinten – de ezúttal egy több évtizedes pedagógiai múltú tanáremberről van szó, aki feltételezhetően, meggyőződésem szerint nemcsak magas pozíciójából, hanem személyes tapasztalatából kifolyólag is „tud valamit” az oktatásról. Ha jól vettem ki minapi nyilatkozatából, nagyjából és lényegében azt mondta az érettségivel kapcsolatban, hogy az „alkalmas legyen felmérni a jelöltek képességét az életben való kiigazodás szempontjából”. „Korrekt”, hogy egyik barátom kedvenc szófordulatával éljek. Korrekt, de nem elég. Az érettségi mögött (előtt) évtizednyi iskola áll. Manapság, mintegy zárójelben, az érettségi távolról sem az, mint ami volt valamikor. Gyermekkoromban, úgy hetven éve utcánkban pár házzal odébb egy tisztviselőként dolgozó fiatal lány lakott. Érettségizett, mondták az utcabeliek szinte átszellemülten. Manapság egy egyetemi diploma mondhatni suvick ehhez képest. Egy ókori zseni-költő-gondolkodó, Horatius azt írta le, sarkosan, hogy Tractent fabrilia fabri! (magyarosítva, kissé ferdítve: „suszter, maradj a kaptafánál”), azaz azt csináld, amihez képzettséged, felkészültséged feljogosít. Azóta intelmét számtalanszor megszegték. De mire jogosít fel manapság az érettségi? Elméletileg akármire – de gyakorlatilag? Hogy ne szaladjon el alattunk túlságosan a ló, szögezzük le: az idők változásával mi is változunk. És napjainkban megkülönböztetett élességgel merülnek fel az előző korokhoz képest bizonyos problémák. Többek között az érettségivel kapcsolatosak, a „kompetenciák”. A mai érettségi, általában, nem garantál biztos munkahelyet, megélhetést – legfeljebb kiindulópontot, úgródeszkát magasabb fokú iskolák, szakképesítések elvégzésére, meg, szerencsével, az alapnál maradva, egy „rendes” állás betöltésére. Az érettséginél, vagy az után (előtt) nem áll meg a „tudomány”, sok, nem érettségizett, gyakorlati érzékű diák, némi továbbképzéssel kitűnően megállja a helyét a mindennapokban, mesteremberként, amelyekből egyre fenyegetőbb a társadalmi hiány, pedig egy jó mesterség anyagilag kecsegtető jövőt ígér. Egy jól szervezett társadalomban, elméletileg, nagyjából minden a helyén van. Nagyjából, minthogy eddig, tudomásunk szerint, a tökéletes társadalom még nem született meg. Egy tökéletességre, de legalábbi jobbra törekvő társadalomból azonban a kompetencia (szakértelem, hozzáértés) követelménye biztosan nem hiányozhat.