Kompszerencsétlenség

A két világháború között időszakban és még utána is jó ideig a Maros két partja közötti forgalmat kompjáratok biztosították. A bánsági részhez közeli településeket ezzel az olcsó vízi járművel lehetett a leggyorsabban elérni.

Aradon a régi cukorgyár mellől komppal lehetett a legegyszerűbben átkelni Zsigmondházára vagy a Port Artúr környékére és egy ideig a Neptun strand és a vároldal között is működött a kompjárat.

A komposok a városi közüzemek vagy a községi polgármesteri hivatal szolgálatában álltak és a vízi közlekedésben igencsak jártas emberek voltak. Mindezek ellenére olykor előfordultak emberi életet is követelő komptragédiák.

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1935 kora tavaszán egy borzalmas tömegszerencsétlenség híre rázta meg Arad megye lakosságát. Igen hideg, tél után, amely február második felére is kiterjedt, pár nap alatt jócskán felmelegedett a levegő és a gyors olvadás miatt megáradtak a folyók. A Maros vízállása is igen magas volt.

Az emberekben még frissen élt az 1932-es pusztító árvíz emléke, de, a  történtek szerint, nem okultak a három évvel korábbi katasztrófából, mert az újabb árhullámot ígérő előrejelzéseket figyelmen kívül hagyva nagyon sokan készülődtek az Igris községbeli hetivásárra.  Többségük a nagylaki lakos volt.

A Maros Bánság felőli részén elterülő Igris számukra csak a kompjárattal volt megközelíthető, ám a vásárra igyekvők a kora reggeli órákban megütközve hallották, hogy a magas vízállás miatt a kompjáratot biztonsági okokból leállították.

A vízijárművet üzemeltető vállalkozó a vásárra igyekvő sokaság láttán nem akart lemondani a várható bevételről és szükségmegoldáshoz folyamodott. Beállított egy nagyobb csónakot, amelyet kötéllel a komp drótkötél pályájának csigájához erősítettek és így átvontatták a ladikot a túlsó partra.

Egy csónakba legfeljebb tíz-tizenkét ember fért bele, de a türelmetlen emberek, különösen, akik messzebbről érkeztek, valósággal megrohamozták.

Az ideiglenes vízijárműt bérlő Jiva Maxim nem akarta elindítani a túlterhelt bárkát, de az embereket nem tudta eltántorítani. Már-már agresszióval fenyegetve köveelték, hogy 19 emberrel induljon el a csónak. A vállalkozó kijelentette, hogy ilyen körülmények a vízijármű és az emberek biztonságáért nem vállal felelősséget.

A túlterhelt bárka elindult, egy ideig sikerrel küszködött az igen erős sodrású folyóval, ám a túlsó part közelébe bekövetkezett a tragédia. A túlfeszített kötél nem bírta a terhelést, elszakadt, az emberek pánikba estek és felugráltak. Ekkor a csónak felbillent, majd megtelt vízzel és felborult.

A szerencsésebbek elkapták a drótkötelet és abba kapaszkodva valahogy a partra vergődtek, de a 19 utasból tizet elsodort a megáradt, jéghideg Maros.

A tömegszerencsétlenségnek óriási visszhangja volt. Bírósági eset lett belőle, amelynek fővádlottja a bárkát bérlő J.M volt. Ügyvédje hiába érvelt azzal, hogy védence a kényszernek engedett és induláskor kijelentette, hogy nem felelős az esetleges tragédiáért. Gondatlanságból elkövetett emberölésért elítélték. Az első fokú ítéletet a temesvári fellebbviteli bíróság jóváhagyta.