Koncert a Szívek sétányán

Nem tudom, kinek az ötlete volt, de akárkié is, remeknek bizonyult. Minden pénteken, olykor szombaton is, a kora esti órákban a Filharmónia zenekara népszerű dallamokkal lepi meg a hallgatóságot az Eminescu parkban. A gyaloghíd lábánál, ahol egy nemrég felállított jelzőtábla közli a sétálókkal, hogy a Szívek sétányán járnak.

Hogy van-e közönsége az ilyen szabadtéri rendezvénynek? De mennyire! 

Nem túlzok, de mindkét nap több százan ültek a padokon, a lépcsőkön, a park pázsitján, és élvezték a komolyzenének mindenki számára könnyen hozzáférhető dallamvilágát. Minden korosztály. Bizonyára olyanok is, akik csak elvétve hallgatnának végig egy hangversenyt a „szomszédban”, az idén 110 éves Kultúrpalotában.

De talán ezután…

Persze a nyári, rögtönzött szabadtéri koncerteknek megvan a saját forgatókönyvük. Nem kell hozzá frakk és csokornyakkendő. (Nyilván strandpapucs sem.) Szükség van viszont egy olyan zenészre, aki felvállalja a hangvilág és a közönség közötti interaktív kapcsolat kiépítését, megerősítését.  Röviden, lényegretörően, s ha lehet, humorosan. Ez remekül megtörtént a múlt pénteken.

Népszerű keringők dallamára, némi bíztatás után, több pár is táncra perdült a park sétányán, pázsitján. Közöttük meghívott vendégek, a szalontáncban jártas fiatalok, de elemista korú gyerekek is.

És nem azért, mert a beígért jutalom belépőjegy volt egy bécsi hangversenyre.

A komolyzene megszerettetésének és népszerűsítésének számos eljárása közül az aradi filharmonikusok egész augusztusban tartó szabadtéri sorozata nagyon bíztató.

Remélem, hogy a folytatáshoz is erőt ad az aradiak kitartása, érdeklődése.