Kötődés vagy kötözködés?

Egy nyitott világban sok a vélemény, és minél több lehetőség van annak kinyilvánítására, annál gyakrabban fordul elő, hogy a figyelem nem az egészre, hanem a hiányosságra irányul. Mintha sokan nem azért olvasnának, hallgatnának vagy néznének meg valamit, mert kíváncsiak rá, hanem azért, hogy rögtön elmondhassák, mi benne a rossz.

Vannak, akik azonnal kiszúrják a „hibát”, a hiányosságot, és rögtön reagálniuk kell rá, mert ott a késztetés. Nem feltétlenül rosszindulatból. Inkább valami mélyebben gyökerező igényből: hogy számítsunk, hogy hallatszódjunk, hogy valahol nyomot hagyjunk. És ha máshogy nem megy, hát akkor legalább úgy, hogy észrevesszük a hibát, hogy hangot adunk, mert a szociális hálón mindent lehet, mert látványos, személytelen, nincs következménye stb.

Mintha a figyelem fókuszából egyre gyakrabban hiányozna az elfogadás, megértés szándéka. A gondolatokat rögtön minősítések váltják fel, a kérdéseket gyors ítéletek. A reflexió helyét átveszi a reflex. A türelemét a türelmetlenség.

De van ebben valami szomorúan emberi is. Mert ahhoz, hogy igazán odafigyeljünk egymásra, egyfajta nyitottságra van szükség. Hogy ne csak azt akarjuk látni, ami szerintünk rossz, helytelen, hibás, nem felel meg a valóságnak (a mi valóságunknak), hanem azt is, amit a másik közölni próbál. 

A kritika – a valódi, tartalomra figyelő, építő jellegű párbeszédet kezdeményező kritika – érték. Kell is, hogy legyen. A puszta kötözködés viszont nem a világot építi, csak a távolságokat növeli. Egy mondat, megfogalmazás, elnevezés felett győzni lehet, de megérteni a lényeget sokkal nagyobb teljesítmény. Nem mindenkinek sikerül.

Olyan világban élünk, ahol sok a zaj, sok az inger, egyre kevesebb idő jut – vagy szánunk (?) –  az igazi figyelemre. Mégis, talán nem árt időnként megállni, és megkérdezni magunktól: amikor reagálunk, valóban a másikat látjuk-e – vagy csak a saját vélt igazságunk visszhangját keressük benne? És ha már hozzászólunk, csak mondani akarunk valamit, vagy kapcsolódni is?

Kötődés vagy kötözködés? A határ vékony, a szándék minősít.