Közkiadások

Eljött a józan gazdaságpolitikai ideje? Bármennyire is fájdalmas, a balti országok, Magyarország, Románia, Ukrajna vagy Görögország gazdasági teljesítményükhöz kell igazítsák közkiadásaikat. Miután megszokták, hogy Dacia szintű jövedelemből BMW jellegű állami szektort és nyugdíjrendszert tartottak fenn.

A szakszervezetek tiltakoznak a közalkalmazottak – gazdaságilag fenntarthatatlan, etikailag megkérdőjelezhető – juttatásainak lefaragása ellen. Budapesten és Bukarestben egyelőre szavakkal, Athénban viszont már sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. A nyugdíjasok is háborognak. Holott megszorításokra nem azért kerül sor, mert a kormányok fukarok elosztani Ali-Baba kincsét, hanem egyszerűen azért, mert nincs miből fenntartani az eddigi szintet. A szakszervezeteket az észérvek hidegen hagyják, az állam csak szórja tovább két kézzel a közpénzt, mit számít, hogy ezáltal eladósodik az ország, amit a jövő nemzedékek törlesztenek. Fizessenek csak mások értük.

A gazdasági válság és a külföldi hitelezők nyomása előtt a kormányok aligha mertek szembeszállni a társadalom elvárásaival. Sőt, olajt öntöttek a tűzre, populista intézkedésekkel, amelyek nagy mértékben járultak hozzá a válság elsúlyosodásához. Most viszont kénytelenek a gazdasági megfontolásokat előtérbe helyezni, legyen szó jobboldali kormányról (Bukarest), vagy baloldaliról (Budapest, Athén), a költséglefaragás elkerülhetetlen. Új nyugdíjtörvény, egységes bérezés, pofátlan állami jövedelmek megszűntetése, állami leépítések, stb., néhány jelentős javító intézkedés már megszületett.

De nem elég. A populizmusra vevő társadalmak nehezen nyelik le a keserű pilulát, ha a rendelkezésre álló pénzt a kormányok nem kezelik kellő megfontoltsággal. Amikor például a politikai klientúra milliós nagyságú közpénzt nyel le a BKV-n keresztül Magyarországon, vagy amikor az amúgy is indokolatlanul sok romániai titkosszolgálat költségvetése növekszik, vagy a szakszerűtlenül megalkotott jogszabályok miatt később kártérítést kell fizetni közpénzből (megtakarítások helyett), a lakosság áldozatvállalási kedve aligha élénkül. Mindezek korrigálása is ugyanúgy elkerülhetetlen. S ez igenis a kormányok kötelessége.