Közlekedési bégetés

Na, beütött nekünk a közlekedéskorszerűsítés, mint Quasimodónak a limbó-láz. Tavaly Arad azért szórt ki pénzt, hogy egy német cég elkészítse a város közlekedési tanulmányát. 

Most, tiszta véletlenül ugyanez a cég nyerte meg a közbeszerzési pályázatot saját tanulmányának gyakorlatba ültetésére. Tudom, errefelé még illik pofára esni a német cégek előtt, még akkor, ha ők ejtenek pofára. Persze ez csak amolyan csúnya következtetés, szó sincs arról, hogy a Dr. Brenner Ingenieuregesellschaft MBH most pofára ejti a várost. Deeeehogy, csak megtudjuk saját közpénzünkön, hova kell még szerelni közlekedési lámpát, térfigyelő kamerát, és mennyire hiányzik nekünk a központi közlekedésfelügyeleti rendszer, amely hamarabb észreveszi a balesetet, mint a volán mögött ezer sebből vérző sofőr.

Már tavaly megmondták nekünk, hogy az említett német cég csúcsszuper Európában, el is hittem, és örültem, hogy végre felénk is vetették szervező szemüket. Tetszik tudni, hogy van, az állatvédők is azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait.

Csakhogy Aradon a belváros zsúfoltságát nem a hiányzó jelzőlámpák okozzák, hanem egyetlen politikai döntés, amit húsz év alatt egyik polgármester, városi önkormányzat sem mert meglépni.

Ennek neve gyalogosbarátság.

Arad összes eddigi városvezetése kizárólag autópárti volt, ugye ne részletezzem, mindannyian látjuk, tudjuk. Budapest belvárosi kerületeiben a polgármesterek egyetlen vezényszóra sorra tiltják ki az autókat akár forgalmas mellékutcákból is, kilométerszámra készülnek a sétálóutcák. Józsefváros, ötödik kerület, érdemes megnézni.

Aradon húsz év is kevés volt kétszáz méter sétálóutcára. Csak a duma folyik, s közben az itt peringyáló politikusok úgy viselkednek, mint az ember, akitől megkérdi a jótündér, mit akarsz: jobb memóriát, vagy nagyobb farkat. Nem emlékeznek, mit válaszoltak.

Hosszú sort állhatnak a városháza előtt a közlekedésjavító németek, svédek, angolok, akit akarnak, akkor sem mennek vele sokra. Igaz, ők, jogosan, tosznak az eredményre, mert a kivitelezés, ugyebár politikai döntés.

Politikai döntés pedig nem születik.

Sőt, saját fülemmel hallottam, hogy amennyiben a Vlaicutól a Vörös Ökörig villamosbarátilag állítanák a jelzőlámpákat, bedugulna a város. Ezért az új vágányokon, most hosszabb a menetidő, mint a girbegurbákon.

Ez is politikai döntés, a gyors tömegközlekedés alternatívája leteteti a volánt az autósok egy részével.

Lehet, egy budapesti polgármester már rég sétálóutcát szabott volna a belvárosban a színháztól az ortodox katedrálisig. Vállalva a szidást, köpködést, a politikai döntés visszaütőit. Mert a németek nem is mondtak hülyeséget azzal, hogy a Vörös Ökörtől a mikelakai hídig, a park alatt végig alagutat kell építeni az autóknak, tehermentesíteni a belvárost.

Csak mentalitást nem mellékeltek.

Akkor meg kár a pénzért.

Hisz ott van a Tesco gazdaságos óvszer, csak előbb ki kell enni belőle a kempingsajtot.