Közmédia

Székely népzenével indult újra hétfőn hajnalban a Kossuth rádió. Négy nappal korábban, az augusztus 20-i nemzeti ünnepen megújult dizájnnal, új műsorvezetővel és kormánykritikus vélemények bemutatásával indult újra az M1 híradója. Mindkét közszolgálati médiát az új kormány július 7-én állította le, amikor délután négykor a televízió képernyőjén „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel” szöveg jelent meg. A felirat a szimbolikus jelentőségű 19.56-ig maradt a képernyőn, amikor a diktatúra visszaélését bemutató ikonikus A tanú című filmmel indult újra az adás. Azóta a közszolgálati televízióban nem volt híradó, csak egyéb jellegű műsorok, a Kossuth rádió pedig a Bartók rádió adását sugározta.

Az újraindított híradó vezető híre Baka András köztársasági elnök hivatalba lépéséről szólt. Az új elnökről a kormány tagjai mellett az ellenzék véleményét is bemutatták, a nézők megtudhatták, hogy a Fidesz szerint Baka András nem méltó, a Mi Hazánk szerint pedig alkalmatlan köztársasági elnöknek.

Egy közszolgálati média híradójában a kormánnyal kritikus vélemények megjelenése természetesen alapkövetelmény kellene, hogy legyen. A kormány 100 napjának értékelését sem csak egyoldalúan mutatták be, az ellenzék szempontjait is megismerhették a nézők.

Végül is az első 100 nap inkább az Orbán-rendszer leépítéséről szólt, gyakran kétes módszerekkel. A kampányban ígért és a lakosság nagy többsége által támogatott ‘rendszerváltás’(?) jegyében Magyar Péter és kormánya hajtóvadászatot indított az előző kormány emberei és intézményei ellen, sorra távolította el azokat a magas pozíciókból. A „tisztítótűz” művelet legjelentősebb személyi változása éppen a köztársasági elnöki tisztségnél történt, ahol lemondásra kényszerítették a Fidesz emberének titulált Sulyok Tamást. Polgár Judit elutasító válasza után a jobboldali körökben meglehetősen rossz szemmel tekintett Baka Andrást választotta meg a Tiszás kétharmad a parlamentben.

Belföldön az új kormány legnagyobb teljesítménye, hogy az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a paksi atomerőművet a leállítástól, noha ez inkább a szerencsén és a szakemberek erőfeszítésén múlott, mintsem politikai döntéseken. Magyar Péter inkább külpolitikai téren ért el sikereket, újraélesztette az Orbán-kormány alatt kómába került Visegrádi Négyek együttműködését, illetve kibékült Brüsszellel, és megállapodott a Magyarországnak járó és jogtalanul felfüggesztett uniós pénzek felszabadításáról. Mindezekből az egyszerű magyar emberek eddig keveset tapasztaltak, a külpolitika kevésbé befolyásolja a mindennapi életet, az eurómilliárdok pedig még nem érkeztek meg. 

A felülről mesterségesen szított háborús pszichózis megszűnése viszont közvetlenül érinti a magyarországiakat. A kormányváltás óta a legrémültebbek is láthatták, hogy Magyarország (még) nem sodródott háborúba, ahogy az EU a többi 26 tagállamot sem sodorta (még) háborúba, több, mint négy évvel annak kezdete óta.

Amúgy a Brüsszel-ellenesség és az úgymond ukránfóbia visszaütött, a korábbi propaganda olyan groteszk méreteket öltött, hogy a Fidesz ellen fordította a társadalom jelentős részét, ezt már belső körökben is elismerik. Végül is a kritikus hangok elhallgatásával elvesztették a kapcsolatot a magyar társadalommal, képtelenek voltak korrigálni hibáikat. Úgy fest, hogy a TISZA egyelőre elkerülné elődei hibáit.