Különbségek és struccpolitika

Arad–Battonya. Közel 30 kilométer. Nem nagy távolság. Itt van egy lépésre. De a mentalitás, szervezés és hozzáállás tekintetében a különbségek hatalmasak.

Most csak az oltással kapcsolatosakra térnék ki.

Kezdjük az ottanival. Az idős, nyugdíjas embereknek a postás vitte ki a jelentkezési lapot, amit ingyenesen küldtek vissza. Aztán telefonon szóltak/szólnak, hogy mikor és hol lesz az oltás. És mert idősekről van szó, és mert a Pfizert nehezebb Battonyára szállítani, mint a beoltandókat Gyulára, hát betegszállító vitte el őket (abban az esetben, amelyről én tudok konkrétan hét személyt – 5-öt Battonyáról, 2-öt Dombegyházáról –, köztük két kerekes székes mozgássérültet) az oltási helyszínre. Majd annak végeztével rendre haza is szállították őket. És gondolom, ez nem csupán Battonyán működik így, hanem egész Magyarországon.

És lássuk nálunk. Még mindig nincs várólista, így az idősek többsége továbbra is szorgalmasan próbálkozhat vagy a számítógépes platformon, vagy a call centerek hívogatásával. S ha szerencséje van, lehet, sikerül találnia egy helyet Pécskán, Kisjenőben, esetleg egy szomszédos vagy távolabbi megyében, ahová aztán saját szakállára utazhat, saját pénzén természetesen, mert ugye nálunk védik az időseket, akik fontosak és elsőbbséget élveznek. Legalábbis a hangzatos szólamok és a folyamatos mellveregetés és -domborítás szintjén. Közben április elsejéig (vagy március 15-ig – ember legyen a talpán, aki a sok egymásnak ellentmondó információn el tud igazodni), amikor az oltási kampány harmadik fázisa beindul, és elérhető lesz mindenkinek, a közel ötmillió nyugdíjas korúnak a fele sem lesz beoltva, holott bizonyára jóval több, mint a fele szeretné megkapni a vakcinát.

Hivatalos adatok szerint március 1-jén 18 óráig 618 241 személy lett beoltva mindkét adaggal és 328 540 egy dózissal. Ezek között végül is elenyésző a nyugdíjasok száma, hiszen ebben benne van: az egészségügyi személyzet, a krónikus betegek egy része, a kiemelten fontos ágazatokban dolgozók egy része (élelmiszeripari termékeket előállítók, feldolgozók, szállítók; közműszolgáltatásban dolgozók; egészségügyi anyagokat előállítók, forgalmazók, szállítók; a vasúti pályaudvarok, katonai és polgári repülőterek, fontosabb kikötők dolgozói; az oktatási rendszer és a bölcsődék alkalmazottjai; az egyházi személyzet; a posták és futárszolgálatok személyzete; az állami televízió és rádió alkalmazottjai; valamint a sajtó munkatársai, akik a megfertőződés fokozott kockázatával járó tevékenységet végeznek – legalábbis ők voltak a második fázisban oltásra jogosultak az első rendelkezések értelmében, de aztán a lista szinte napról napra bővült, jogosultságot kapva más kategóriák is, például ügyvédek, bírák stb.)

De ennek ellenére lezárják a második fázist, mint ki jól végezte dolgát.

Közben a politikusok vagy egymást dicsérik az oltási kampány kapcsán, vagy mélyen hallgatnak, mert ugye amiről nem beszélünk, az nincs is. Folyik a kemény struccpolitika!

Már hallottam olyant, hogy: Mi segítenénk, de nem akarjuk, hogy ránk haragudjanak az emberek, mert mi sem tudunk programálni, ilyen a rendszer.

Szép! Nem tudom, más hogyan van vele, de én pont azért haragszom rájuk, mert úgy tűnik, sem akarat, sem képesség nincs bennük, hogyha már a megoldást nem is tudják előmozdítani, legalább normálisan kommunikáljanak a választóikkal. Ebben a nagyon sok embert érintő és érdeklő ügyben.