Kürtőskalács

2013. február 27. 15:05 (szerda) /

Mivel egy régi igazság szerint az újszülöttnek minden vicc új, az öregnek pedig rossz a memóriája, engedtessék meg nekem, hogy szűkszavúan elismételjem azt a kitalált történetet, mely szerint annak idején, még az előző rezsimben, egy bizonyos ismert kolozsvári archeológus a Székelyföldön rábukkant a havasokban egy több mint ezer éves kemencére. 

Nagy óvatossággal letisztították róla a kő- és földmaradványokat, s nehezen ugyan, de a belsejébe is be tudtak végül kukkantani. Hogy mit találtak benne? Legnagyobb ámulatukra egy kürtőskalácsot.

Hát ennyit a történelemről és történelmi igazságról, s arról, amit a vadimtudorok, funárok és velük hasonszőrűek állítanak, hogy Székelyföld nincs, székelyek sincsenek, HARCOVBAN a lakosság többsége elmagyarosított román.

Mindez a székely zászló körüli most folyó háború legújabb epizódja kapcsán jutott eszembe, amikor Kolozsvár egykori fura ura rongynak nevezte azt a hargitai önkormányzat által hivatalosan elfogadott 4,8 méteres jelképet, amelyet Csíkszereda központjában egy 7,5 méteres rúdra feszítettek ki hétfőn, miközben több huszár és mintegy félezer résztvevő a székely himnuszt énekelte.

A belügyminiszter pedig, aki a jelenlegi szociálliberális hatalmat képviseli, valóságos hitleri időket emlékeztető eseménynek nevezte a történteket, miután meghallotta Ráduly Robert polgármesternek azt a kijelentését, hogy márpedig a Székelyföldön mindenkinek ismernie kellene a magyar nyelvet, még a rádió- és tévétudósítóknak, a prefektusnak is.

Ami igaz, igaz: kedden az új prefektus már megszólalt magyarul is, vegyes származásút küldött ezúttal a kormány Hargita megyébe.

Bukarestben nemcsak a belügyminiszter, hanem az egész kormány és az uralkodó pártok is felháborodással reagáltak Ráduly (valóban élesen fogalmazott) felvetésére, pedig, ha normális országgá válunk, előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy ahol a kisebbség a többség, ott nyelvét regionális, második államnyelvként kezeljék.

A természetes az lenne, majd az lesz, ha a többnemzetiségű régiók, városok és községek iskoláiban a gyerekeknek az angol vagy más idegen nyelv mellett egymás nyelvét is meg kellene tanulniuk, s ismereteket kellene szerezniük egymás kultúrájáról és történelméről is.

Mikor majd eljutunk idáig – és el fogunk jutni –, nem lesz már értelme kürtöskalács-féle vicceket mondani.

És akkor majd a Diszkriminációellenes Tanács hivatali magasságán állva már nem azt a polgármestert fogja megbüntetni, aki városa főépítészétől megköveteli, hogy tudjon értekezni a helyi lakossággal is, hanem azt a vezetőt, aki nem érti azok nyelvét, akik szolgálatáért fizeti az adófizető polgár.

Hozzászólások