Láncos körhinta

Felvirágozott az oszd meg és uralkodj. Remek a táptalaj, mert tájékozatlan, negyedinformációkból falatozgató öncélú főtömeg hurrog otthon és az utcán. 

A nyugdíjas azt hiszi, ha kétszázzal kevesebb lesz a honatyának, neki kétszázzal többet hoz haza a postás. A kétszáznyi juttatáshoz szokott közalkalmazott azt hiszi, neki megmarad a kétszáz, ha kifúrja irodatársát. A maszek azt hiszi, havi kétszázzal nő a profitja, amennyiben havi kétszázzal kevesebbet visz haza a közalkalmazott. Leütöm a szomszédom, mert a versenyszférában dolgozik, és neki megmarad a kétszáz. Ő majdnem leütött engem, mert a versenyszférában már tavaly sok helyen kétszázzal levágták a bért. Nem tetszik, mész, jön helyedbe másik tucat.

Felvirágoztatják az oszd meg uralkodj-t. Az állam a leghülyébb gazda Kelet-Európában, amely azt hiszi, büntetlenül ülhet megdolgozatlan milliárdokon. A piaci élet kemény, nem ülhetsz büntetlenül egy kamatmentes államkincstárban mások milliárdjai felett. A kétszáz lej egészségügyi hozzájárulás vagy nyugdíjalap öt éve volt kétszáz, ma csupán százötven.

A mínusz ötvenet azonnal pótolni kell. A hitelkeret elfogyott, reformot nem akarnak, repedeznek a falak. A repedéseket azonnal be kell tömni. Hamar megköt, és pár évig tartós malter az oszd meg és uralkodj. Kimennek, ordibálnak az utcán, lépcsőházi, szomszédi barátságok helyett gyűlölet és élet-halál mentalitás születik. Nincs pénzem gázszámlára, mert neked katonatiszti nyugdíjad van. Nincs pénzem cipőre, mert neked nem vágtak a béredből. Nincs pénzem kenyérre, mert a másik utcában parlamenti képviselő lakik. Nincs pénzem telefonszámlára, mert az alsó emeleti tanár feketén magánórákat ad. Nincs pénzem villamosbérletre, mert az orvos paraszolvenciát vág zsebre.

Miközben nincs pénz gázszámlára, mert ez az ország, mint élettér-teremtő állam nem létezik. Nincs pénzed cipőre, mert nincs román gazdaság, összefogó, felháborodó, jogait követelő társadalom. Nincs pénz kenyérre, mert centralizált, kézi vezérlésű a tanügy, egészségügy, ahol, mint annyi munkahelyen, a demagóg, szájtépő, műveletlen bunkócskák követelik ki maguknak a hatalmat.

Csak egy bégető nyáj van, amely még mindig Ceauşescu füvét legeli. Egy nyáj, amelynek gondolatait, jövőképét a mányélé-híradók termelik, s amely önálló társadalmi sejthalmaz helyett manipulálható bulvártapsként él, dolgozik és káromkodik. Mert ez volt az öröklött államérdek, a résztvevők pedig mai napig gyengék a központi csecsről való leszakadáshoz.

A megoldásokat ál-letartóztatási hírek helyettesítik. A kilábalást szándékos népösszekuszálás késlelteti.

A ringlispíl pedig csak forog körbe, körbe, összegubancolódnak az ülőkék láncai, ordítás, káromkodás, gyűlölet pereg a szórakozási eszköz központi tartórúdja körül.

A játékmester pedig karba tett kézzel kuncog, aztán megállítja az eszközt, hogy mások is föltolakodhassanak egy háromperces acsarkodásra.