Lassan ez EU lép be Ukrajnába – az agrárszektorban is

Európai Unió helyett beszéljünk már Ukrán Unióról. Ez lehet az érzésünk már hosszú ideje, mivel az EU vezetése, különösen az Európai Bizottság és annak feje, Ursula von der Leyen elnök a tagállamok versus Ukrajna kérdésében rendszeresen nem a tagállami érdekeket képviseli. Sőt lépten-nyomon Kijev pártjára áll. Mint például az egyik legfontosabb kérdésben, amely az európai mezőgazdaságot és a gabonatermelést érinti. 

A közép-európai régió tagállamai – Lengyelország, Magyarország, Románia, Horvátország vagy épp Szlovákia – fontos agrárszektorral rendelkező országok. Magas élelmiszer-biztonsági és minőségi követelményeknek kell megfelelniük, amit elfogadtak, és betartanak a gazdák a csatlakozás és a teljes jogú tagság érdekében. Az orosz–ukrán háború egyik érdekes következménye, hogy a von der Leyen-i Bizottság olyan agrár-kereskedelmi megállapodásokat akar tető alá hozni Ukrajnával, amelyek szabad belépést biztosítanák Ukrajnának az uniós piacokra. Olcsóbb és rosszabb minőségű, az EU-ból már kivont vegyszerek használata, ismeretlen eredetű élelmiszerbiztonsági követelmények teljesítése (vagy nem teljesítése), ellenőrizetlen tárolási, szállítási, csomagolási folyamatok jellemzik az EU-n kívüli agrártermelést és élelmiszeripart. Így nyilvánvalóan sokkal olcsóbb a termelés és a feldolgozás szemben az uniós előírásokkal.

Az uniós tagállamok létrehozták az úgynevezett „Szolidaritási folyosókat” – Odessza kikötőjét pótlandó –, azaz az ukrán gabona megállás nélkül elszállítható vasúton a földközi-tengeri kikötőkbe, majd onnan hajóval tovább például a túlnépesedett Afrikába. Ezt kihasználták az agrároligarchák Ukrajnában, és sajnos az EU-ban is, a rossz minőségű. de nagy mennyiségű gabonát bekeverték a jó minőségű európai termények közé. Így jóval olcsóbban tudták azt értékesítni azoknál a gazdáknál, akik betartották a szigorú előírásokat. Sőt a korábbi agrárbiztos, a lengyel Janusz Wojciechowski 2023. augusztus 31-ei beszédében meg is erősítette, hogy a Szolidaritási folyosókon az ukrán termékek csak 3%-a jut el a kikötőkbe, 97%-a az uniós piacokon torzítja a kereskedelmet. 

Ráadásul 2023 októberében Ukrajna panasszal fordult Lengyelország ellen a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO). Ízlelgessük: azzal a Lengyelországgal szemben lépett fel Kijev, amely a legnagyobb támogatója az ukrán fegyverkezésnek.

A vita azóta is tart. Az Európai Bizottság nem állt a tagállamok mellé, pedig ez törvényi kötelezettsége. Feladata lenne a tagállami irányítás során meghozott döntéseket, mint amilyen az ukrán agrártermék behozatal tilalma ellenőrizni, és betartatni. Ez már régóta nem történik meg a Bizottság részéről. Éppen ezért élhetünk a gyanúperrel, hogy nem véletlenül kapta meg az agrárterületet a luxemburgi Christophe Hansen biztos úr a második von der Leyen asszony vezette Bizottságban. Lengyelország számára kiemelten fontos az agrárszektor, egy luxemburgi biztossal könnyebb az ukrán agrárimport-megállapodásokat tető alá hozni.

Végül megjegyzendő: a Közös agrárpolitika volt az első európai közösségi szintű szakpolitikai egyműködés 1962 óta. Annak érdekében hozták létre, hogy jó minőségű, biztonságos élelmiszerrel lássák el az európai piacokat, tanulva és elkerülve a 2. világháború utáni élelmiszertermeléssel kapcsolatos óriási problémákat, a nyugati-európai társadalmakat is érintő éhezést. Két generációval később az EU saját alapvetően stratégiai szektorát adja fel, és vezetése jogalap nélkül megy szembe tagállamai érdekével és döntéseivel egy nem uniós tagállam javára. Mi lesz a következő lépés von der Leyen asszony? Nem lenne egyszerűbb, ha az Európai Unió belépne Ukrajnába?

Miklós Gábor,

Budapesti Corvinus Egyetem