Látszik az alagút vége?

Tiszta szívemből kívánom, hogy a román miniszterelnök tegnapelőtti (a katolikus húsvét másodnapján elhangzott) jövendölése igazat szóljon.

Ebben ugyanis arról volt szó, hogy június elsejétől az ország rátér a normális fejlődés útjára, beindul a gazdasági meg minden egyéb fejlődés, szóval kezdünk egyenesbe jönni, magunkhoz térni a koronavírus-járvány okozta ájulásból.

Adja a sors, hogy úgy legyen.

Meg kell mondanom, magam nem erősen hiszek az ilyen fix időpontokhoz kötött gyökeres változásokban, bár jól tudom, hogy sok történelmi eseményt (mondjuk, például az 1789-es francia forradalom, vagy az 1848-as magyar szabadságharc kitörését) napra pontosan rögzít a történelem. Tény, hogy azok akkor indultak el. No de hogy a romániai újraindulás éppen június elsejéhez kötődne? Miért nem másodikához, vagy hatodikához, vagy tizenhetedikéhez?

Kekeckedik, a kákán csomót keres, mondhatnák e sorokat olvasva egyesek. Sebaj, ez legyen a legnagyobb gond.

A nagyobb azonban, hogy miként jutott a miniszterelnök erre a megállapításra.

Az utóbbi héten, mint ismeretes, Románia számos nagy-, de kisebb városában tüntetések tucatjain tiltakoztak a járvány elleni megszorítások ellen. Hogy e megnyilvánulásokat miként fogjuk fel és értékeljük, az egyéni megítélés kérdése. Magam azon az állásponton vagyok, hogy alapvetően nem voltak jogosak. Mert igaz ugyan, hogy a járványellenes (olykor nem egészen racionális) megszorítások korlátozták az egyéni szabadságjogokat (nem mindig a legbölcsebben), végeredményben a köz javát szolgálták és szolgálják.

Most azt mondta a kormányfő, hogy június elsejétől fokozatosan lebontjuk a korlátozásokat, és rátérünk a normális, járvány előtti életmódra.

Nagyszerű!

Hogy beszédének tartalma az országos (bár nem igazán népes) tüntetésekhez, vagy a francia államfő egy héttel ezelőtti hasonló bejelentéséhez igazodott-e (Románia mindig nagy franciabarát volt), meg nem mondom. Azt hiszem, mindkettőhöz.   

Csakhogy itt nem politikai, hanem szigorúan orvosi, szakemberi véleményekre alapozó döntés kellene.

Persze mindenki szeretné, ha végre visszatérnénk a normális élethez. A kérdés, hogy adott körülmények között visszatérhetünk-e.

A miniszterelnök – pillanatnyilag – feltételezett adatokat sorakoztatott fel, hogy május végéig, meg júliusig hány hazai polgárt fognak beoltani koronavírus ellen. Számomra a számok nem tűntek meggyőzőnek, hisz mostanig azt hallottuk: az ún. nyájimmunitáshoz a lakosság 60-70 százalékának beoltása vezethet.

Július végéig a legoptimistább számítások szerint sem érjük el ezeket a számokat.

Ettől eltekintve, a kormányfő felvillantotta az alagút végén lévő fényt. Azt elérve már kifelé mehetünk. A remény pedig mindennél fontosabb.

Maradjunk ebben. Csalódni később is ráérünk.